Az árpádhalmi gyűjteményes házban bárki megtekintheti a múlt tárgyait

2022.12.26. 12:30

Alex kincsei közkinccsé lettek

A 26 éves Lantos Alex, aki a foglalkozását tekintve virágkötő, szenvedélyes gyűjtő. Még egészen kis korában ejtették rabul a régi tárgyak, amiket most már bárki megtekinthet Árpádhalmon, a Kossuth utca 18. szám alatti gyűjteményes házban.

Kovács Erika

Lantos Alex még csak 26 éves, de már legalább 20 éve gyűjti a régi tárgyakat. Fotó: Kovács Erika

A fiatal férfi sokáig dobozokban őrizte a gyűjteményét, mígnem édesapjával közösen felkeresték az önkormányzatot, és kérték, hogy adják oda nekik a Kossuth utca 18. szám alatti, évek óta üresen álló, önkormányzati tulajdonú há­­zat, hogy ott helyezzék el Alex régi tárgyait és az apa, Lantos Zoltán felújított Csepel motorjait. 


Az egész család gyűjt valamit 
A falu vezetése beleegyezett ebbe, merthogy két legyet ütöttek egy csapásra. A házat Lantosék rendbe tették, karban tartják, ráadásul a falu lakói, vagy az idelátogatók is megtekinthetik a kiállítást. Árpádhalom a kéktúra egyik állomása is. 
A gyűjteményes ház a Kossuth utca 18. szám alatt található. Lantos Alex és édesapja, Lantos Zoltán a napokban ka­­lauzolt bennünket végig a gazdagon berendezett helyiségeken. 
– A régi tárgyak gyűjtésébe beleszülettem. Nagymamámmal, aki sajnos már nem él, olyan 5-6 éves koromtól fogva jártunk a faluban házról házra, hogy megmentsük azokat a régi használati tárgyakat, amelyek mások szemében esetleg már nem bír­tak olyan nagy értékkel, már csak a padláson, vagy a fészer zu­­gában porosodtak ócska lomokként. Nagymamám felismerte, hogy ezeket a tárgyakat nem szabad veszni hagyni, össze kell gyűjteni, hogy megmutathassuk a jövő generációinak. Sajnos mamám időközben el­halálozott, a gyűjteményt és a gyűjtést is én vittem tovább – mesélte Lantos Alex. 
Az apa a Csepelekért rajong 
A Lantos családban az apa sem maradt ki a gyűjtőszenvedélyből. Zoltán a régi Csepel motorok szerelmese. Ahogy belépünk a gyűjteményes házba, már a folyosón megcsodálhatjuk a felújított veterán motorjait. 
– Én is szeretem a régiségeket, de a szívemhez a veterán járművek állnak legközelebb, ezen belül is a magyar motorok, a Csepelek – mondta. 
A Wikipédia szerint a két világháború között Csepelen, a Weiss Manfréd Acél- és Fémművekben az akkori szabályok szerinti segédmotoros kerékpárokat gyártottak. Ezek 100 köbcentiméteres, legfeljebb 37,5 kilogrammos, jellemzően váltó nélküli, egyszerű motorok voltak WM, majd később WM Csepel márkajelzéssel. Innentől lehet számítani a Cse­­pel néven készülő motorkerékpárokat. A második világháború után a termelés csak lassan indult újra, eleinte még WM Csepel néven készültek a motorok. 
A Csepel motorok közül az 1948 és 1956 között gyártott összes típus megvan. A legidősebb, az 1948-ban gyártott, még a Weiss Manfréd ma­nufaktúrában készült, ez volt az utolsó fajta, amit készítettek, utána államosították a gyárat – avatott be bennünket a motorok történetébe Zoltán. A járművek természetesen nem a gyűjteményes házban látható szépségükben kerültek az árpádhalmi férfihoz, hanem rozsdás vasakként, amiket szép lassan, számos munkaórával felújított. 

Fotó: Kovács Erika

– A javítás, szét- és összeszerelés volt az én munkám, a fényezés és a krómozás szakműhelyekben készült – mutatta meg a motorokat, amik közül az egyiknek műszaki vizsgája is van, azzal rendszeresen mo­torozik, de 100 kilométeren be­­lül a többit is viszi veterántalálkozókra. 
Piacokra, garázs- vásárokba is eljár 
Ilyen családban tényleg nem csoda, ha Alexet is beszippantotta a gyűjtés szenvedélye. Sorra megmutatta a kiállított tárgyakat. 
– A korabeli használati eszközök normális anyagból készültek, nem úgy, mint a maiak. Ezeket hosszú távra tervezték, és nem nagyüzemben, szinte két egyformát nem is lehet találni. Rendszeresen járok piacokra, vásárokba, garázsvásárokba, de az internet is jó barát ebből a szempontból. Mivel mára sokan ismerik a gyűjtőszenvedélyem, ezért sok ismerősöm is szól, ha valahol eladósorba kerül egy-egy régi holmi, vagy éppen csak úgy ideadják, mert tudják, hogy nálam jó helyen lesz. 


Elkérték, megkapták és felújították 
Alex a ház történetéről is me­sélt. – Ez a ház a falu egyik legrégebbi háza, már hosszú évek óta üresen állt. Egy árpádhalmi családé volt. Amikor külföldre mentek, eladták az önkormányzatnak, nehogy illetéktelenek költözzenek bele. Laktak itt albérlők is, aztán üressé vált. Apukámmal sokat ötleteltünk, hogy mit kellene kezdeni a gyűjteményünkkel, hogy mások is láthassák. Így jutott eszünkbe ez a ház, amit kérésünkre az önkormányzat a rendelkezésünkre bocsátott. Felajánlottuk, hogy rendbe tesszük, ez körülbelül 2 év alatt sikerült is. Idén nyáron nyitottuk meg a gyűjteményes házat – tudtuk meg Alextől. A férfi eddig otthon, dobozokban, lá­­dákban tartotta a gyűjteményét, amiket időnként kivett, hogy megnézze, vagy másoknak megmutassa, utána fájó szívvel szépen visszacsomagolta. 
Sokan kérték, hogy ha fe­­lém járnak, hadd nézzék meg a kincseim, de mindig csak egy részét tudtam megmutatni. Nyár óta azonban, előzetes egyeztetéssel, bárki megtekint­heti a gyűjtemény legfőbb da­­rabjait. 

Fotó: Kovács Erika

Ládás padon olvasható az Úriasszonyok lapja 
Az előszobában a már említett Csepel motorok mellett a helyi iskola emlékei is láthatók, amit az oktatási intézmény volt pedagógusa, Haumann István fia bocsátott a gyűjteményes ház rendelkezésére. A ház konyha részében akár a főzéshez is hozzá lehetne fogni. Mintha az ötvenes évekbe csöp­­pentünk volna, korabeli konyhaszekrénnyel, ládás pad­dal, régi rádióval, amivel hajdan a Szabad Európa adását is lehetett fogni. Pihenésképpen olvasni is lehet, Pesti Hírlapot és Úriasszonyok lapját, azokat még a 30-as években nyomtatták. 
A kamrában és a padlásfeljáróban Alex dédapjának szerszámai, fúrói láthatók. 
Dédapám, Cseh István iga­­zi ezermester volt. Ezeket a fúrókat Jancsi-fúróknak is nevezték. De itt állítottuk ki például a gyaluját is, amivel a helyi templom fakeresztjén is dolgozott. A gyékénykosarak is családi darabok. A legkisebb nagymamámnak készült kislány korában. Ebben a he­lyiségben vannak a kemencelapátok is, hiszen erről az ol­­dalról lehetett táplálni a ház fűtésére, de a főzéshez is használt búbos kemencét. A padlásfeljáróban pedig többek között régi szódásüvegek, szifonok, káposztás dézsa, katonaládák láthatók – vezetett körbe Lantos Alex. 


Pöttyös kis kanták és zsírosbödönök 
A kemencés szobában folyta­tódott a tárlatvezetés. Alex rok­­kát, mángorlót, kenderti­lolót, különböző méretű mo­­zsarakat mutatott, és egy templomi ostyasütőt is, utóbbi Szegedről került hozzájuk. De felfedeztünk hurka- és májastöltőt, disznósajtprést is. 
A szo­­ba túloldalán pedig a színes zománcos részleg található, kávé- és teakiöntőkkel, zsírosbödönökkel, pöttyös kis ­­kantákkal és nagy kantákkal, vödrökkel, bögrékkel. Sokukról már a zo­mánc itt-ott lepattogzott, ami a használat velejárója. Talán a zománcos edények azok, amelyek Alex szívéhez legközelebb állnak. Elárulta, 2012-ben még csak hat ilyen edénye volt, az azóta eltelt 10 évben már annyi lett, hogy a számukat sem tudja. A gyűjteményes házban csak a zománcszekció egy része látható. A többi otthon van, dobozban.

Fotó: Kovács Erika

Emlékek és titkos rekeszek 
Ebben a szobában egy régi tálalószekrény is áll, ahol a porcelánok legszebb darabjait állította ki Alex. 
Ezt Csongrádon vettük, az 1800-as évekből származik, ezt onnan tudjuk, hogy a hátulján több családi esemény, például esküvők dátuma is szerepel. Lehet, hogy az első tulajdonosok nászajándékba kapták. A tálalószekrény érdekessége, hogy rendelkezik két titkos rekesszel, amelyek hátrafelé nyílnak, oda lehetett az értékeket rejteni. Az interneten fedeztem fel a hirdetést. A hölgy, aki eladta, mondta, hogy sokan jelentkeztek érte, de végül rám esett a választása, mert „lecsekkolt” a közösségi oldalon, és tudta, hogy nálam biztosan jó helyen lesz – mutatta Alex. 
A gyűjteményes ház előzetes egyeztetéssel látogatható, a jövőben Alexék úgy tervezik, hogy különböző odaillő programokat is szerveznek. 

Tálalószekrény különleges porcelánokkal és titkos rekeszekkel.Fotó: Kovács Erika

Mindenkiből előtörnek az emlékek
Az utcai szobában egy komplett szobaberendezést láthatunk, meg egy szövőszéket. – Azért is szeretnek idejárni az emberek, mert ezek a tárgyak sokak dédszüleinél, nagyszüleinél megtalálhatók voltak. A gyűjteményes házban sétálva szinte mindenkiből előtörnek az emlékek, hogy hogyan jártak a kútra, milyen más volt az íze a víznek a lepattogzott zománcos bögrében, vagy éppen milyen finom ételt tálalt a nagymama az ünnepi porcelánkészletben. Mi ezeket a történeteket örömmel hallgatjuk, mert örülünk, hogy a tárgyakkal és az emlékidézésekkel mosolyt csalunk az arcokra, vagy éppen könnyeket a szemekbe... 
 

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a delmagyar.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában