Karácsonykor is koccintanak a kocsmában

– Azért vagyok most itt, mert várom haza Németországból a családot, a gyerekeimet és addig betértem a Kisfüstösbe pár italra – mondta Kordás János, akit először szólítottunk meg a dupla intézménybe, vegyesbolt és kocsma egyeben, lépve karácsony első napján, vagyis december 25-én.

A 2015-ben válása miatt Szatymazról Munkástelepre költözött Szabó István Józsefné kenyérért jött, a töltött káposztához és a halléhez vitte. Munkából érkezett, és két deci kóla mellett megpihent az egyik asztalnál. Tóthné Baranyi Anikó eladó és pultos közölte: karácsonykor is van igény a boltra és a kocsmára. Ezt kérdezni sem kellett volna, mert a kis helyiség ajtajára kitehették volna a megtelt táblát, és még a teraszon is ültek páran a kellemes tavaszias időben.

A szegedi származású, 20 éve Baján élő Varga Dezső a sör és rövid kortyolgatása közben elmondta: édesapja 10 éve él Munkástelepen, ahol segítő, összetartó közösségbe csöppent. – Évente párszor meglátogattuk, mostanában sűrűbben. Édesanyám rákban hunyt el, két hete kiderült, hogy apunak rosszindulatú daganata van, és az anyósom is beteg. Erősnek kell lenni. Innen megyünk hozzá, Mélykútra. Azért jöttem, mert a Kapitánynak hoztam töltött káposztát és bajai halászlét, közben elfogy egy-két sör és gyorsító – mondta Dezső. – No, meg is jött a Kapitány! Első szóra és ingyen segített apunál, mikor a tetőt javítottuk, pedig nagyon szegény, szinte egyik napról a másikra él – mondta.

– Elvált, magányos ember vagyok, azért jöttem most is, mert kell a társaság, egy-két óra alatt feltöltődöm – erről Faragó Zoltán, a Kapitány beszélt. Azzal folytatta: a munkástelepi nagyon összetartó közösség, és a központja a Kisfüstös, ahol bográcsoznak, sütnek-főznek, jókat beszélgetnek és segítik egymást, sokszor egy-két jó szó is sokat jelent. –Milyen volt a karácsonyom? Nem jó. Elment a villany, de gyertya, kaja és pia volt – árulta el huncut mosollyal, majd koccintott Dezsővel.

– Azért érkeztem, hogy Attila szemébe csöppentsek, a családja nem törődik vele. Azt szeretem Munkástelepen, hogy itt még az ellenségek is – mert azért vannak – köszönnek egymásnak, ezzel megadják a tiszteletet – árulta el a Budapest közeléből a kis településre került Fodor András, majd következhetett a fotó.