2022.12.06. 20:34
Molnár Gyula volt a Szegedi Fotográfusok sorozat vendége
A madárfotózás kulisszatitkaiban kalauzolta népes hallgatóságát Molnár Gyula kedden, a Szent-Györgyi Albert Agórában. A biológus, természetfotós a Szegedi Fotográfusok sorozat vendége volt.
Molnár Gyula a természetfotózás két legfőbb kritériumaként a türelmet és a természet iránti tiszteletet határozta meg. Fotó: Karnok Csaba
Az Agóra szegedi fotográfusokat bemutató sorozata legutóbbi vendégének szívében tízévesen lobbant fel az ornitológia iránti szenvedély. Mégpedig a Madách utcai Általános Iskola egyik tanárának, Tárnok Nándornak a hatására. Mindennek éppen 68 esztendeje.
A biológusként, zenészként és természetfotósként is köztiszteletnek örvendő Molnár Gyula elmondta, kezdetben, kiskamaszként egy szüleitől kapott Altissa géppel próbálta lencsevégre kapni a természet csodáit Szegeden és környékén. Leginkább madarakat. Hallgatóságának felidézte kezdeti sikertelen próbálkozásait is. Elmesélte, ahogyan az újszegedi Ligetben lelkesen lefényképezett egy tőle két méterre sétáló erdei pintyet, ám a gép elégtelen technikai képességei miatt a képen a madár mindössze egy kivehetetlen gombostűfejként jelent meg. A kudarc felbosszantotta, ám kedvét nem szegte.
A Molnár Dixieland Band későbbi alapítója 15 éves korában már zenekarban klarinétozott a Tóth Vendéglőben, esténként húsz forintot keresett. 19 éves korára sikerült a gimnáziumi tanulmányai mellett annyi pénzt összegyűjtenie, hogy megvásárolhatta élete első komoly teleobjektívjét.
– Előbb volt teleobjektívem, mint sima. Így, ha a családot kellett fotózni, el kellett őket küldeni három sarokkal arrébb – mesélte nevetve.
1957-től állandó madármegfigyelő társa volt Beretzk Péter ornitológusnak, akivel leggyakrabban Fehér-tóra látogattak el. Molnár Gyula elmondta, tőle tanulta többek között, hogy mennyire hasznos kiegészítője a gyékény lessátor a madármegfigyeléseknek. Beretzk Péter halála után, 1973 és 1986 között, megyénkben egyedül foglalkozott természetfotózással.
– A madárfotózás a természetfotózás legnehezebb része – szögezte le, majd szemet gyönyörködtető válogatást mutatott be fényképeiből.
Az átlagos természetjárók szeme elől zömmel rejtve maradó, zsákmányát a szájában tartó, kitárt szárnyú füleskuvikot, a vaku fényétől kékes színben pompázó szárnyú kérészeket, cincér csápján mászó hangyát, mókásan fürdőző, kamasz darut, nászukat töltő nyári ludakat, de violinkulcs formában meghajló, harmatgyöngyökkel ékesített árvalányhajat is megcsodálhatott a közönség.
Molnár Gyula a természetfotózás két legfőbb kritériumaként a türelmet és a természet iránti tiszteletet határozta meg. Egy-egy jól sikerült kattintást ugyanis rendszerint több órás mozdulatlan, álcahálóba burkolózott várakozás előz meg. A tisztelet kapcsán pedig az etikus fotózás fontosságát hangsúlyozta.
– Ha sokáig erőltetjük a fotózást, előfordulhat, hogy a madár otthagyja a fészkét és benne a fiókáit – mondta, majd elmesélte, hogy egy alkalommal széki lilét akart fotózni.
A fészek helyét megtalálta, a fotózást attól húsz méterre kezdte el. Minden nap egy-két méterrel közelebb húzódott a madárhoz. Amikor elérte a tíz méteres távolságot, feltűnt neki, hogy már nem akart ráülni a széki lile a fészkére. Nehéz szívvel, de azonnal elpakolta gépét, és odébbállt, nehogy visszafordíthatatlan kárt okozzon a fészekaljnak.
Az etikus természetfotózás iránti elkötelezettség jegyében alapította meg 1989-ben 12 fotóstársával közösen Szegeden a Magyar Természetfotósok Szövetségét, a NaturArt-ot, amely azóta a legjobb hazai szervezetté nőtte ki magát, és külföldön is nagy elismertségnek örvend.
Szegedi hírek
- Ingyenes koncert a Széchenyi téren - Galéria
- Újszegeden majálisozott a Fidesz-KDNP
- Átnevezné a megállót a kormánypárti képviselőjelölt
- Új központot épített és bővíttette eszközparkját a szegedi Stravaco Kft.
- Ismét trópusi lepkék várják a látogatókat szegedi egyetemi füvészkertben