A 95 esztendős grafikusművész, Szekeres István új kiállításra készül - Galéria

– Már gyerekkoromban is érdekeltek az utcai plakátok, az újságokban megjelent hirdetések, képregények – vallott nem mindennapi karrierjének kiindulópontjáról a makói grafikusművész, Szekeres István. 

De nem volt egyértelmű, hogy egyszer művész lesz belőle. Ötéves koráig a várost körülölelő tanyavilág egyik központjában, Bogárzón élt, és mint lapunknak elmesélte, máig szép emléke, hogy olykor húzhatta az ottani kis templom harangját. 
Édesapja sikeres kereskedő volt. A tanyavilágból először Apátfalvára, majd onnan Magyarcsanádra költözött a család, ott nyílt üzletük. Egyik általános iskolai tanára javasolta a szülőknek, hogy írassák be a gimnáziumba, mert nagyon eszes. Akkor költöztek Makóra. 

Ecsődi Ákos volt a rajztanára 

Persze nem a belvárosba költöztek, hanem a város szélére. Ezért aztán úgy járt tanulni, hogy a városba igyekvő szekerekre kéredzkedett fel. Meghatározó élménye volt, hogy egy haladó szellemiségű cserkészcsapat tagja lehetett az 1940-es évek elején, és az is, hogy a rajztanára Ecsődi Ákos festőművész volt. 

– Halk szavú, de határozott egyéniségű pedagógus volt, a művészettörténeti órái élményt jelentettek – emlékezett vissza. Eleinte úgy volt, hogy tanár lesz, de érettségi közben talált egy röpcédulát a szegedi pályaválasztási tanácsadóról. Bebiciklizett a megyeszékhelyre egymás után háromszor, ahol különböző teszteket kellett kitöltenie. Ezt követően közölték vele, hogy számára a legjobb az lenne, ha rajzolással foglalkozna. 

– Ezt megmondtam az édesapámnak, aki nemrég tért vissza a hadifogságból. Azt felelte: fiam, te tudod, de én nem tartalak el! – idézte fel. 

Persze, az édesapja nem volt művészetkedvelő ember. A fia által felvázolt karrierlehetőségről csak azok jutottak eszébe, akik a munkáikkal házalva járták a vidéket. 

Könyvborító volt a diplomamunka 

Szekeres István a fővárosba utazott, és beiratkozott a képzőművészeti főiskolára. Helyet kapott a művészeti kollégiumban, menzára járhatott, ösztöndíjat ítéltek meg neki. Egy évfolyamtársa ötletére néhány társával együtt eljárt a Hungária körúti tisztképzőbe, ahol oktatási táblákat kellett órabérben rajzolni.

– Egész éjjel dolgoztunk, aztán reggel hatkor kávéztuk, majd irány a főiskola – emlékezett vissza. 

A diplomamunkája egy könyvborító volt. Olyan jól sikerült, hogy később több hasonló megbízást kapott. Ezek közül néhányat ma is őriz – ilyen például a Semmelweis-életrajz. Emellett abból volt pénze, hogy a Magyar Tudományos Akadémia okleveleire neveket írt be, darabját 100 forintért. Az első százasból egy bőr félcipőt vett magának. Később a Művelt Nép – utóbb Gondolat – könyvkiadó képszerkesztője és lektora lett, félállásban. Ezt azonban csak egy évig csinálta, mert annyi grafikai megbízást kapott, hogy nem győzte. 

Hogyan is lett belőle emblémakirály 

Közben haza-hazajárogatott az édesanyjához, a régi barátokhoz. Feleséget is innen választott magának. Tervezett kiállításháttereket a Hungexpónak, majd mindenféle nemzetközi kiállításokra – ennek kapcsán szinte az egész világot bejárta. Az 1970-es években fordult a figyelme a logók, emblémák felé. Összesen mintegy 360, akkoriban népszerű márka emblémáját tervezte meg. Ezek közül talán a legismertebb a korábbi Üvért, később Amfora nevű üvegipari vállalat emblémája volt, amelybe ügyesen belekomponálta az üvegre utaló ü, illetve a pohárra utaló p betűt. 

Munkái külföldi kiadványokba is bekerültek, és ő volt az első hazai művész, akinek kiállítást rendeztek ilyen jellegű alkotásaiból. Könyvborítói közül a legismertebb a Makói monográfiáé. Címereket is tervezett – például szülővárosának rendszerváltás utáni címerét, amelyből egy triptichon, azaz hármas kép is készült, amely most a városházát ékesíti. Makó díszpolgárává fogadta. A legrangosabb kitüntetést 2002-ben kapta: a Magyar Köztársasági Arany Érdemkeresztet. 

Januárban kiállítása lesz Makón 

Az egykori emblémakirály ma 95 éves. Feleségét – akivel boldog házasságban éltek Budapesten – sajnos már elveszítette, így visszatért a Maros-parti városba. Annak idején megírtuk: 2015-ben teljes, több mint 600 darabból álló művészi hagyatékát az itteni József Attila Múzeumnak ajándékozta. Jó egészségnek örvend, de már csak a maga kedvére alkot. Megrajzolta például a már csak emlékeiben élő régi Hagymaház emblémáját. Most kiállításra is készül, amelyet januárban rendeznek meg Makón. 

– Az lesz a címe, hogy Kulcs a szívhez. A fiatalkori emlékeim ihletésére készült munkákat fogom bemutatni – mondta el lapunknak a 95 esztendős művész. 

Az 1970-es években fordult a figyelme a logók, emblémák felé. Összesen mintegy 360 márka emblémáját tervezte meg.