A hús, a fűszerek és a szakács lelke : kolbászfesztivált rendeznek Vásárhelyen

Két év kihagyás után ismét megrendezik a vásárhelyi kolbászfesztivált január 21-én a Csúcsi Olvasókörben. A csapatok a helyszínen készített sütni valóval versenyeznek, de lehet nevezni korábbi, legalább 1-2 hónapja füstölt szárazkolbásszal is. Csáki Zsolt gasztroszervező irányítja majd a helyszínen a résztvevőket. Mint azt lapunknak elmondta: kolbász készítésekor az egyik legfontosabb szempont a hús-zsír aránya; 60-70 százalék az előbbi javára. A száraz kolbásznak zsírosabbnak kell lennie, ahogy alapfeltétel az is, hogy a hús megfelelően legyen darálva. Majd jöhet a fűszerezés: a fokhagyma, kömény, só és őrölt bors, no meg a pirospaprika. 

A fehér változat

Az egykor kedvelt vásárhelyi fehér kolbászt ma már kevesen ismerik, az őrölt fűszerpaprika megjelenésével kiszorult a piacról. Csáki Zsolt hangsúlyozta: az, hogy kihagyjuk a paprikát az alapanyagok közül, még nem jelenti azt, hogy fehér kolbászt kapunk. Ilyen esetben csupán a paprika hiányát éreznénk meg. Ellensúlyozni kell különböző fűszerekkel. Lehet szegfűbors, szerecsendió, kardamom, őrölt borókabogyó attól függően, ki mennyire nyitott a különlegesebb ízekre. 

Versengő kolbászok

A különböző tájegységek eltérő ízeit emlegette lapunknak Szabó Sándorné, az esemény szervezője is. Mint mondta: igazán izgalmas, hogy a más településekről – például Domaszékről, Balástyáról vagy Mezőberényből – érkezők magukkal hozzák az adott térségre jellemző ízeket. Január 21-én úgy tűnik 13-14 csapat mérkőzik meg egymással. A szervezők által biztosított nyesedékhúst saját eszközökkel kell feldolgozni, darálni és fűszerezni, mindezt nagyjából két-két és fél óra alatt. Szárazkolbásszal is lehet nevezni. Egyetlen kikötés, hogy legalább 1-2 hónappal korábban töltöttel és füstölttel versenyezzenek, hogy az összeért ízeket értékelhesse a zsűri. Az ítészek csapata: Perényi János, Láda Lajos, Sós Miklós és Bíró János.

Kis paprikatörténet

A paprikát, mint fűszert és zöldséget a régi magyar konyhákon nem ismerték, használata lassan terjedt el és csak a 18. században vált általánosan ismertté – írta a paprikafutar.hu. Termelése azonban a 19. század derekáig a Kárpát-medencében sehol sem haladta meg a családi önellátás szintjét. Először az alföldi parasztok ismerték fel, hogy a sertészsírban pirított vöröshagymához adva, optimálisan oldódnak ki a fűszerpaprika-őrlemény íz- és színanyagai. A fűszerpaprika mindmáig szinte magyar nemzeti fűszer. A Duna-Száva vonalától délre eső vidékeken például csövesen főzik bele az ételbe, de porrá nem törik, nyugaton pedig csak más fűszeres porokkal keverve használják az ételek ízesítéséhez.