2023.05.19. 10:00
Josephine elhozta Afrika világát Makóra
A Maros-parti városban alighanem Josephine Mensah Nyamokeh az egyetlen ghánai születésű fekete. A szerelem hozta Makóra, megszerette a várost és lakóit, mostanában pedig kézműves termékeket is készít: Afrika színvilágát idéző fejpántokat, kiegészítőket varr.
Fotó: Szabó Imre
Forrás: Anadolu Agency/AFP
Megszerettem Makót, és úgy érzem, a makóiak is megszerettek engem
– mondta mosolyogva Josephine Mensah Nyamokeh, aki ghánai születésű, és 2005 óta él a Maros-parti városban. A szerelem hozta a városba: annak idején egy ottani bánya éttermében dolgozva ismerkedett meg egy makói férfival, aki hazahozta.
A kapcsolat ugyan hamar véget ért, Joshepine-nek azonban megtetszett a kisváros, és úgy döntött, marad. Akadt új párja is, férjével 15 éve keltek egybe, két fiuk született. Korábban dolgozott a Szignum-iskolában konyhai kisegítőként, de volt szobaasszony a Glorius szállóban is, most pedig az Autós panzióban lát el hasonló munkakört.
Azt viszont nem mindenki tudja róla, hogy munkája mellett szülőföldje népviseleteit idéző holmikat – fejpántokat, táskákat, ruhákat – készít, és portékáit egyre nagyobb sikerrel árusítja a helyi kézművesvásárokon.
Kezdetben attól féltem, hogy a színes, egyedi mintás viseleteket nem fogadják jól Makón, ezért csak kiegészítőkkel próbálkoztam. Aztán amikor láttam, hogy ezek milyen sok embernek tetszenek, elkezdtem ruhákat is varrni
– mesélte.
A varrást egyébként komolyan veszi, két tanfolyamot is elvégzett; az egyikben a legjobb tíz tanuló között jegyezték, a másikban pedig ő bizonyult a legjobbnak. Az ihletet a varráshoz az adta, hogy miután ismerőseinek, barátainak gyakran fon afrofizurát, az egyikük édesanyjáról kiderült, hogy nagyon ügyesen, tehetségesen varr. Ő sajnos időközben elhunyt, de tőle tanulta az első fortélyokat. Egyszerű szabású, könnyű ruhái azért idézik fel hitelesen a fekete kontinens hangulatát, mert anyagukat egyenesen Ghánából rendeli. Szabásmintákat nem használ, fejből alkot.
Josephine-nek azért van honvágya. Amióta Makón él, kétszer jutott haza, legutóbb tavaly karácsonykor. De már itt érzi magát itthon.
Amikor a városnapi kézművesvásárban árultam, odajött két egykori szignumos diák, és megkértek, hogy menjek ki a pult mögül hozzájuk és öleljem meg őket
– idézte fel boldogan.
