Hajnalig rótta a köröket Illés Péter a csongrádi gáton

„Szóval a dolog ott kezdődött, hogy múlt héten kiderült, lemaradtam a nevezési díj befizetéséről a Korinthosz 160 ultra versenyen, ezért nem tudok elindulni. Na persze nem itt kezdődött, hanem ott, hogy bekuncsorogtam magam, hisz igazából nem volt meg az induláshoz előírt kvalifikációm.” Ez akár egy novella kezdete is lehetne, hiszen a történet azzal folytatódik, hogy Illés Péter saját vállalásból mégis nekiindul a távnak a rajt időpontjában, a csongrádi gáton. Fülében Rejtő Jenő Piszkos Fred a kapitánya duruzsolt, és ő annyira elmerült a remekműben, hogy kissé elfeledkezett a megfelelő hidratálásról. Holott különösen tikkasztó hőség tombolt vállalása idején. A Csongrádi Információs Központ igazgatója péntek délutántól egészen hajnal kettőig rótta a 10 kilométeres köröket, amiből végül tizenegyet futott. Az útján még segítőkre is talált; ki két lábon, ki két keréken, ki ismerősként, ki ismeretlenül kísérte rövidebb-hosszabb távokon. Csakúgy, mint egy tanulságos és életigenlő novellában.

Legyőzni önmagunkat

– Az ember először elindul a nulláról, és minden fájdalom ellenére heti háromszor elmegy futni. Emlékszem az első öt kilométer élményére, Iron Maiden-t hallgattam közben, meg a kíváncsiságra, hogy vajon le tudok-e majd tíz kilométert futni. Majd jött az első félmaraton. Nem voltak nagy terveim 10-12 évvel ezelőtt, egyszerűen csak belevágtam. Ám szerintem önmagunk legyőzése, újra és újra elindulni, az nagy dolog, nem feltétlenül a megtett táv  – mesélte a csongrádi könyvtár igazgatója a kezdeti lendületről. Beszélgetésünkkor gyorsan kiderül, hogy Illés Péter azon kevesek egyike, akik mindenben a tanulságot keresik.

A mentális összeomlás

– Van olyan tapasztalat, ami csakis extrém körülmények között, határaink feszegetésével tudunk megszerezni, amit azután aprólékos belső munkával önmagunk fejlődésére fordíthatunk. Hosszútáv futáskor a sportoló figyelme sok esetben a fájdalom köré összpontosul, de érdemes ezen nem problémázni, mert különben jön a mentális összeomlás. Idővel rájöhetünk, a kellemetlen, fájdalmas dolgokat ugyan nem szüntethetjük meg, megtanulhatunk nem szenvedni tőlük. Na persze, futás közben könnyű, hiszen közben termelődik az adrenalin és az endorfin is – mondta. Majd mesélte: az egyik legkellemetlenebb élménye, amikor egy korábbi versenyen egy barátja kísérte kerékpárral és mindent megtett azért, hogy segítsen. Péter viszont iszonyatosan türelmetlen és modortalan volt vele. 

– Nyilvánvaló, hogy a megpróbáltatások felnagyítva mutatják meg a jellemünk jó és rossz oldalát. Utána sokat foglalkoztam ezzel az élménnyel, hogy többé ne történjen ilyen. Sem versenyen, sem a hétköznapi életben – hangsúlyozta.

Ne az egót hirdesse

Bár Péter elégedett a megtett távval, maradtak benne kétségek. Erről úgy fogalmazott: 

– Azt tartom jónak, ha az aktuális tevékenységünk célja túlmutat a saját egónkon. Márpedig ez a futás – bárhogy is szépítem – mégsiscsak főként rólam szólt. Nem tudtam elengedni, hogy a három hónapnyi felkészülésem érdemtelenül maradjon. Némileg zavar ez a felhang, mert a világ túlzottan is a magamutogatásról, az egyéni teljesítmények folytonos hirdetéséről szól, amitől próbálok tartózkodni – mondta. De Péter vállalása végül mégsem maradt teljesen öncélú. A közösségi oldalon közzétett poszt nyomán többen is csatlakoztak hozzá. Éjfélkor, az utolsó 10 kilométeren egy felgyői apuka kísérte, aki nem tudott aludni, mert 15 és 16 éves lányai életük első bulijában voltak a Körös-Toroki Napokon. A közös futással enyhítette aggodalmát.