Mit ér a nedű műanyag pohárban?

Három típusba sorolja a borfesztiválok fogyasztóközönségét a vásárhelyi gasztro-szervező. Utánajártunk, milyen arányban fogyott az üvegpohár, ki fogadta el inkább a műanyagot, és hogy kiszorítható-e valaha az utóbbi a rendezvényekről?

Tábori Szilvia

Némely fesztiválon szigorúbbak a műanyaggal, máshol lassanként próbálják kivezetni. Fotó: Tábori Szilvia

Évek óta csakis üvegpohárban lehet kóstolni a szegedi borfesztiválon, ráadásul csakis a helyszínen megvásárolhatóban. Még csak alternatívát sem kínálnak, a standoknál sincs műanyag változat, de elvileg a saját pohár sem megengedett. Csongrádon egyelőre még ennél engedékenyebbek a szervezők: lehetett ugyan vásárolni ezer forintos betéti díjért fesztiválpoharat, de a borászok azért készültek műanyag változattal. A vásárhelyi tíz napos Szent István Napok és Borfesztivál eseményen a Tourinform irodában ezer darab megvásárolható borospohár volt, az mind el is fogyott. De míg Csongrádon vissza lehetett váltani, tehát visszaadták az ezer forintot, Vásárhelyen nem.

Vásárolj vagy kölcsönözz

A 25. Csongrádi Borfesztiválon láthatóan sokan álltak sorba üvegpohárért a szervezők standjánál. A megkérdezettek egyértelműen azt mondták: sosem fogyasztanának bort műanyagból, sőt, az egyik hölgy szerint úgy még a nedű íze is más. Pozitív példaként emlegették a szegedi gyakorlatot, ahol már egyáltalán nem használható műanyag pohár. És nemcsak az elegancia miatt, hanem mert úgy kevesebb szemetet termelnek a fesztiválozók. A gasztro programjairól és ízletes ételeiről ismert Csáki Zsolt viszont azt mondta lapunknak: borkedvelőként abszolút az üveg pártján áll, ugyanakkor szerinte az embereknek kell a választási lehetőség. Ő maga többnyire saját poharával járja végig a fesztiválokat, csongrádi találkozásunkkor is éppen azt töltötte meg neki Bodor László. A helyi borász szintén annak örül, ha vendégei üvegpohárral érkeznek, nem szívesen ad műanyagot. Bár ezúttal is volt nála tartalék, még borospohár formájú is. Csáki Zsoltnak kifejezetten tetszett, hogy Vásárhelyen az egyik kiállító a fröccsöt például a más fesztiválokról egyre inkább ismert betéti díjas repohárba töltötte eldobható, egyszer használatos helyett. Negatív példaként emlegette, hogy egy fővárosi fesztiválon a szegedihez hasonlóan ugyancsak üvegpohárban szolgáltak ki, ám az 3500 forintba került és nem volt visszaváltható. Később az etyeki borfesztiválra éppen ezért már saját poharat is vittek.

A borászok sem szeretik

Majdnem ezer pohár volt forgalomban a csongrádi rendezvényen, abból lehetett vásárolni vagy kölcsönözni. Forgács Tünde, a Csongrádi Művelődési Központ munkatársa, az esemény szervezője lapunknak elmondta: nagyjából az egyharmadát vitték haza, a többi betéti díjjal forgott a rendezvény három napján. Az előző évekhez képest ugyan előrébb tartanak, de még mindig alacsony szerintük ez az arány.

Tíz éve alig volt még üvegpohár a fesztiválon és jó lenne, ha néhány év múlva csakis abból kostolna a közönség. A végső cél, hogy teljesen kiszorítsuk a műanyagot, de ezt nehéz átvezetni

– hangsúlyozta Forgács Tünde. Mint mondta: a fiatal generáció láthatóan nyitottabb az új megoldásokra, de még mindig sokan elégedettek a műanyaggal, holott már a borászok is idegenkednek tőle. A csongrádi fesztiválon a négy helyi pincészet mellett több vidéki megjelent.

Sokféle különböző megoldás van az országban, a gyakorlott fesztiválozó borászok előre megkérdezték tőlünk, készüljenek-e műanyag pohárral. Mi azt tudtuk mondani, hogy egyelőre nem tudtuk kiszorítani a rendezvényről, de készen állunk arra, hogy igény szerint mindenkinek adhassunk üvegpoharat

– mondta.

A borfogyasztó alaptípusai

A borfesztiválok fogyasztó közönsége három típusba sorolható Csáki Zsolt tapasztalata szerint. Van a sétáló, aki nem igazán ismeri a borokat, megkóstolt ugyan néhány változatot, de nem ismeri a pincészeteket, sem a borfajtákat és általában az édesebb zamatot kedveli. Ő tipikusan az, aki észre sem veszi, miből iszik, abból fogyaszt, amiben kapja. De nem áldozna még a visszaváltható pohárra sem. Az érdeklődő típus viszont ennél már nyitottabb; érdeklődő, ismeri az alapfajtákat. Ha kötelező, megveszi az üvegpoharat, de azért műanyagban is elfogadja. És ott van a kereső, aki már célirányosan kutatja az aznapi ízléséhez, hangulatához, elképzeléséhez leginkább passzoló borokat. Ismeri a pincészeteket, elidőz a standoknál, szívesen beszélget és nem hajlandó műanyagból fogyasztani.