Mit üzen a tőgy?

A Balaton-felvidéken, a Szent György-hegy oldalában, huncut szőlőkacsok festői szépségű ölelésében magányos, tűzpiros tőgy lengedez. Nincs elírás, hiába is ugrik vissza a szemfüles olvasó tekintete, hogy meglelje az elme által helyére sugallt „l” betűt. Valóban nem egy tölgy, hanem egy tehéntőgy díszlik a hegyoldalban, hökkenti meg és provokálja a csúcsra törő vándorokat. Egy hangtalan, rikító vörös sikoly a madárcsicsergős zöld tengerben. 

S hogy mit üzen a tehetetlen és tehéntelen tőgy? A művészet határtalan kreativitását és szabadságát, hogy a leghétköznapibb dolgokat is képes új jelentéstartalommal tölteni, ez esetben pimasz, görbe tükörré formálni a teremtés csúcsa számára. 

A groteszk, 3D-ben nyomtatott mű Szalai Dániel alkotása, aki arra igyekezett felhívni a figyelmet, hogy egy haszonelvű és tárgyiasító szemszögből kiindulva az ember hajlamos bizonyos állatokra merő nyersanyagként tekinteni. A projekt ezt a radikálisan emberközpontú szemléletet a végletekig vitte, és a tehenet puszta tejtermelő egységgé redukálta. 

A hegyoldalon felállított mű az ember és környezetének kapcsolatára reflektál, a természet, a háziasítás, a tömegtermelés és a disztópia fogalmait hozza játékba.