Vad csapáson halad a mindszenti Psychosis

A hat éve alakult, jelenlegi felállásban másfél éve működő mindszenti zenekar olyan, mint egy jó tatárbifsztek: némelyeknek elsőre kicsit különös, ám beltartalmi értéke vitathatatlan. A különféle korú, habitusú és zenei stílusú tagokból verbuválódott Psychosis Rock Team úgy tűnik, már puszta létezésével is üzen közösségének. Arról, hogy az őszinte vita az élet része, egymás tisztelete — a generációs szakadék ellenére — békét teremthet, önzetlen gesztusaink emberségünk bizonyítékai. A vásárhelyi LÖSZ Fesztiválon és a Népkertiben már ízlelgették a sikert, főként az egykor igen aktív helyi rockzenei életet hiányoló kitartó kemény magnak köszönhetően. De megfordultak az ország más tájain is. 

Szelídek és karcosak

A mindszenti zenekedvelő körökben jól ismert frontember, Csernák Béci és a punk-rock színteret megjárt hódmezővásárhelyi basszusgitáros, Bálint Zoltán nagyjából a zene iránti szeretetben, hűségben és alázatban, az egymás iránti tiszteletben egyeznek. Minden más már vita tárgya lehet kettejük között. A többiek pedig – Ács Patrik, Szeri Botond és Kercsmár László – verbálisan mindenképp csendesebb társai a két zajos figurának. Próba előtt a sokat sejtető Vészmadár nevű bandából érkező Zolival szemben a nyolc éve még Tatabányán zenélő, szelíd lelkű Laci ül. Utóbbi éppen azt meséli: számára minden fellépés olyan, mint a karácsony. Feldíszítik a színpadot, majd ahogy megszólal a zene, az a szent pillanat. Eközben Béci azt magyarázza, élete utolsó lehetőségének tartja a zenekart, a 17 éves dobos viszont egyelőre annak útját keresi, miként pakolhatja bele önmagát saját dalaikba. Az alig húsz éves ritmusgitárosról, Patrikról pedig már ránézésre megmondható: egészen más műfajú közegből jött, sodródik, de mégsem a kényszer tartja a bandában. Botondhoz hasonlóan változik az ízlése, mindketten figyelnek és tanulnak, formálódnak az ellentmondásos, mégis összetartó, baráti csapatban. 

A világ, és ami benne van

Dalaik olykor a magyar történelem egyik legtragikusabb 20. századi momentumát idézik, máskor a jelen világ zordságáról, a túléléshez nélkülözhetetlen elszántságról szólnak. Meg arról a néhol igencsak keserves érzésről, amit dél-alföldi együttesként az összetöpörödött zenei piacon megélnek. A Vad csapás című, decemberre tervezett lemezükön már a háború borzalmaira is reflektálnak. Koncertjeik repertoárja közkedvelt régi hard rock és blues dalokból és saját, szintén magyar szöveggel íródott számokból áll vegyesen. Október 28-án, szombaton 20 órától a vásárhelyi Népkertiben újra a sok szempontból kihívásos, ám a zenészeknek és közönségnek is igen élvezetes akusztikus formációval lépnek fel.

Flow a mi utcánkban

Erről úgy fogalmaztak: koncerten a zenészek és a közönség közötti folyamatos párbeszéd, a kölcsönös energiaáramlás viszi előbbre a hangulatot. Olyan ez, mint egy kétirányú utca. Lelkes hallgatóság nélkül viszont a színpadon küzdelmesebb megjárni a magasságokat, a közönség pedig nem éli meg azt a kitűnő flow élményt, ami napokkal, hetekkel később is kísérheti. Akusztikus koncerten ez nehezebb feladat, de ha mindkét fél elkapja a lendületet, ott maradandó az élmény mindkét térfélen.