Papának hívták a gazdát a világjáró arabok a röszkei határban, annó 1990 – fotók

Ne tessenek aggódni, nem migránsokról lesz szó, vagyis hogy igen, de mégsem, hisz a derék bahreini lovasoktató Mohamed Ghazwan, 1990 nyarán csak azt akarta megmutatni, amire a legbüszkébb volt: az arab telivér lovak csodás kitartását.

1990. július 21-én a Délmagyarország riporterei egy sátorban keresték fel Mohamed Ghazwant, és Abbas Alghraifi nevű útitársát a röszkei határban, ahol már harmadik hete éldegéltek. Lóháton érkeztek, de pénzük pillanatnyilag nem volt, mert Ghazwan úr elvesztette csekkfüzetét, és várnia kellett, amíg hazája konzulátusa intézi az ügyet.

A két férfi a helyi fogadó melletti kempingben nomád életmódra rendezkedett be. Miközben pedig a röszkei határban táboroztak, összebarátkoztak a közeli tanya idős gazdájával. „Á, Pápá!” – siettek hozzá, amikor az öreg bicegve megérkezett, s biztosították az újságírókat, hogy új barátjuk végtelenül kedves ember. Bejártak hozzá a tanyára meccset nézni, mivel a magyar gazda és a bahreini férfiak egyaránt imádták a focit. Sátoruk elé a bahreini és a magyar zászlót tűztek ki, minthogy ennek is meg kellett adni a módját. (Annál is inkább, mert a Délmagyarország szerkesztője nem lehetett jártas az arab félsziget monarchiáiban: a lap az arab kiejtés után Baharin névvel jelölte Bahreint, de a fotón szereplő zászlóról be lehet azonosítani, hogy tényleg az Arab-öbölbeli sziget-királyságáról van szó.) A két arabnak jó híre volt a környéken, szemben a KGST-piacos turistákkal, akik 1990 nyarán tömegesen vadkempingeztek a röszkei út mentén.

- A magyarok óriásiak! Segítőkészek, udvariasak. Bizony, nem minden országban voltak ilyen tapasztalataink. – mesélte Mohamed Ghazwan Márok Tamás újságírónak. Törökországban alig tudtak abrakot szerezni, Bulgáriában pedig farkasok támadták meg a tábort, s mire Jugoszláviába értek, a lovak már rossz állapotban voltak, egy szakaszon teherautón kellett őket szállítani. Röszkét alkalmasnak találták arra, hogy kedélyes nomádélet közben ápolják, pihentessék a lovakat. A röszkei táborban 3 tetszetős telivér arab ló volt velük. Ez a fajta igen szívós, kitartó és jól bírja a távlovaglást. (A londoni National Army Museum ma is őrzi Napoléon Marengo nevű arab telivérének a csontvázát; elég fura látvány.)

Mohamed Ghazwan odahaza már 1990-ben 30 lóval működtetett lovasiskolát, amely azóta Bahrein egyik kedvelt lovassport centruma lett Ghazwan Equestrian Center néven. Nagyfia, Sami Ghazwan már a riport idején Bahrein díjugrató bajnoka volt. Ghazwan úr maga lovasedző, útitársa, Abbas Alghraifi pedig versenyző, díjugrató volt a lovardában. Arab lovas hagyományaik miatt találták ki 1990-ben, hogy lóháton Párizsba utaznak. Meg akarták mutatni, hogy „az emberi akarat mily nagy dolgokra képes”, a „szuperszonikus gépek korában” két férfi ellovagolhat Ázsiából Párizsba, sőt, 1992-re egy kétszer másfél éves kínai utazást terveztek lóháton.

Az utazás kimeneteléről a Délmagyarország már nem számolt be, de Mohamed Ghazwan fiával 2016-ban a Gulfweekly.com nevű hírmagazin interjút készített. Sami Ghazwan (azóta a lovarda vezetője és kiváló díjugrató) a családi legendárium részeként mesél apja vándorútjáról, amely, mint kiderült, egészen Skóciáig tartott, és 7 hónapot vett igénybe. Az interjú szerint céljuk az volt, hogy az arab telivér lovak kitartását igazolják, valamint jótékonysági célból pénzt gyűjtsenek a hátrányos helyzetűeknek. Kiderült az is, hogy a röszkei sátorban lefotózott férfi az 1970-80-as években Nagy-Britanniában tanulta a lósportot és Bahreinbe visszatérve az első hazai díjugrató bíró lett belőle.

A Délmagyarországban 1990. július 23-án Nagy László képriportja is megjelent a bahreini utazókról.

Újraindult Annó rovatunk

A Móra Ferenc Múzeummal együttműködésben, a Délmagyarország egykori fotóriportereinek munkáiból újra elindítottuk Annó rovatunkat.

- Sorozatunkban régi fotókat próbálunk beazonosítani. Harminc-negyven-ötven év távlatában azonban fenn kell tartanunk a tévedés jogát. Ha Ön felismeri a fotón szereplőket, helyszíneket, örömmel várjuk észrevételét az online[kukac]delmagyar.hu címen!

- Önnek is vannak régi fotói közösségi, családi eseményekről, amelyeket megosztana olvasóinkkal az Annó rovatban? Írjon nekünk!

- Az Annó oldalain megjelent fotók a Délmagyarország kiadó tulajdonát képezik. A fotókat a Móra Ferenc Múzeum helytörténeti gyűjteménye gondozza.

Nézzen be hozzánk, képek annó!