Szeged, a titkok és ellentmondások városa

A moderátor szerepét Bátyi Zoltán, lapunk egykori munkatársa vállalta magára, s azzal kezdett, hogy hármójuk közül csak ő szegedi születésű. A törökszentmiklósi, lapunknál szintén hosszú időt eltöltő Darvasi László a Szegedi Ifjúsági Napokon, csellengő fiatalként járt először a városban, koncerteket hallgatott és sátorban lakott. Első benyomásairól Pilinszkyt idézte, miszerint Szeged harmonikus, s ezt kis utcák, terek jó kapcsolata és a Tisza adja.

Piac és börtön

Bene Zoltán első élménye a városról egy összefüvezett világos nadrág a ligetben, ő visszatért ide, hiszen szülei itt ismerték meg egymást. Bátyi gyerekként a lepusztult Rókus városrészről őriz éles emlékképet, benne a piaccal az elmegyógyintézettel és a börtönnel. Szerinte nincs még egy olyan település, mint Szeged, ahol ennyire elkülönültek volna a városrészek.

Porlódiság

Temesi Ferenc könyve kapcsán felmerült a porlódiság. – Fontos az anekdotikusság, ami összetartja a könyvet. Sok világvárosban éltem, Berlinben például összesen 2 évet, de azzal a titkos varázzsal, ami Szegedet jellemzi, máshol nem találkoztam, a városnak vannak titkai, köztük a boszorkányperek. Miközben gazdag, érdekes ellentmondásos, mert például Komócsin is hozzá tartozik – mondta Darvasi, hozzátéve, nyáron, amikor a diákok elmennek, másfelé fordul a város arca.

Trianon és az egyetem

Bene ehhez úgy kapcsolódott, hogy nálunk Trianon az egyetemet is jelenti, és nagyon tartott attól, hogy kiviszik a kampuszt a volt orosz laktanyába és az elkülönül majd a várostól, mint például Debrecenben. – Ferenc József megítélése, kicsit feledve az aradi vértanúkat, pozitívabb Szegeden az árvízi újjáépítésnek köszönhetően. A város máig fél a Tiszától, kőfalak között folyik, nehéz kapcsolatot teremteni vele – erősítette meg az ellentmondásokat. Bátyi arról beszélt, hogy más városokból, kívülről nézve Szegedet jelentős a Pick szalámi, a paprika, az egyetem és a dóm, de befért a top 5-be a börtön is.

Zöld hattyú

Elhangzott József Attila és Horger Antal neve, Radnótié, aki inkább Pesten járt volna egyetemre, de Szent-Györgyi Alberté is. Újra felmerültek a boszorkányperek, bennük a katolikus egyház szerepével, Bene szerint nagy adósság, hogy a latin nyelvű periratok nincsenek lefordítva, csak kivonatolva. Ismét idézték Temesit, miszerint Szeged Közép-Európa legnagyobb kisvárosa. Darvasinak a provincializmusról az jutott az eszébe, hogy az Ady tér helyén régen korcsolyázótó volt, nyáron hattyúk is úszkáltak rajta, ám a sok békalencse miatt zölden.

Színház és foci

Darvasi szerint vannak elátkozott helyei a városnak, és ő úgy látja, a színház közéjük tartozik. – Nem tud igazán értékes időszakot felmutatni, miközben Miskolc most jó, Debrecenben és Pécsen is voltak jó időszakok, Kaposvárról nem is beszélve – fogalmazott, s ezzel, először az est folyamán, vitába szállt a hallgatóság. Nem úgy, mint a szegedi labdarúgás elátkozottságával. Utóbbihoz Bátyi úgy csatlakozott, hogy üdvözölte az új stadion megépítését és felemlegette a régit, amelynek bádogtetős díszpáholyában ülő helyi vezetőknek hiába mondta a neves edző, Pataki, hogy Szeged többet érdemelne.