Ócskából színes csodát varázsol Csonka Tünde

Kószóné Csonka Tünde tíz éve foglalkozik régi bútorok festésével, egy Zala megyei kistelepülésen érte a szerelem. – Sokat járunk oda, mert van kötődésünk, és egyszer úgy döntöttem, elmegyek egy bútorfestő workshopra, ott fertőződtem meg. Ecsetekkel és festékkel felpakolva jöttünk haza – részletezte.

Ecsetre cserélte a Fodrászollót

Megtudtuk, a festészet rendesen felforgatta Tünde életét, ugyanis tizenhét évig dolgozott fodrászként Szegeden, de annyira megszerette a festést, hogy felhagyott a hajvágással. Kezdetben otthon munkálkodott, az első bútordarab, amit először készített el egyedül, egy fürdőszobai fiókos tároló volt.

– Rögtön egy nagyobb darabbal kezdtem. Aztán elkezdődött egy festési őrület, ez nem sokkal a harmadik gyermekünk megszületése után volt. Amikor ő aludt, én festéssel töltöttem az időt. A házunknak minden helyiségében található egy-egy általam felújított bútor, de nem estem túlzásba, hiszen ebből egy darabnál több nem fér meg egy szobában – magyarázta.

Bárkit megtanít a művészetre

Tünde három hónap alatt annyi régi bútort varázsolt újjá, hogy megtelt a garázsuk, a családban ajándékozták el az újabb darabokat.

Aztán három évvel ezelőtt műhelyt nyitott, először a Kálvária sugárúton, majd tavaly ősszel átköltözött a Madách utcába, ahol minden hónapban workshopokat is tart kezdőknek és haladóknak egyaránt.

– Bárki csatlakozhat. Kezdőlépésként az ecsetfogást tanulják meg, illetve azt, milyen bútorokat érdemes festeni, valamint a díszítést is elsajátíthatják. Sokan úgy jönnek ide, hogy nekik nincs kreativitásuk, majd az alkotás során döbbenek rá, hogy ez nem igaz. Anya-lánya work­shopok is szoktak lenni, ennek az a lényege, hogy egymást segítve alkotnak új bútorokat otthonra – mutatott rá.

Fontos a minőség

Tünde kiemelte, a legfontosabb, hogy jó minőségű bútort válasszunk a művelethez, tehát ne peregjen róla a festék, ne hiányozzon a lába. – Ha megvan a kiválasztott, akkor adok hozzá festéket és ecsetet, aztán indulhat a munka. Ehhez nem kell előtte lecsiszolni semmit, hiszen krétaalapú festékkel dolgozunk, egyszerű használni – tette hozzá.

Hobbi és kikapcsolódás

A műhelyben látszik, rengeteg fantázia van Tündében. – Nagyon szeretem a színeket, nem szoktam fehérre festeni semmit. Ez a kreativitás a fodrászatból is eredhet, hiszen ott is szükség volt ihlethez egy-egy vágáshoz, kontyhoz. Nekem ez feltöltődés. Nem munka, hanem hobbi számomra, ez jelenti a kikapcsolódást. Szerencsére a családom is támogat ebben, szoktunk közösen is festeni, a 15 éves lányom pedig már jelezte, hogy ő szívesen dolgozna velem a műhelyben – tette hozzá.

50 év múlva is jó

Tünde szerint azért van szükség erre a tevékenységre, mert így a következő generációnak is meg lehet mutatni, hogy a régi bútorok igenis bevihetőek a mai otthonokba. Festéssel megmenthetők, és 50 év múlva is használhatók. Hozzátette: ez nemcsak az értékek megőrzéséről szól, hanem örömteli feladat is egyben.