Ősi mesterségek elevenedtek meg Ferencszálláson – Fotók

– Úgy látom, a régi hagyományos mesterségek egyre több embert érdekelnek. Ami külön öröm: a fiatalokat is, akik esetleg az iskola miatt kihagynak pár évet, de tapasztalataim szerint később, felnőttként, újra lelkesen vetik bele magukat – mondta Zentai Andrásné, aki a szomszédos Deszkről érkezett az ősi mesterségek hétvégi, ferencszállási találkozójára és éppen egy szövőszék mögött ülve szorgoskodott, amikor megszólítottuk. Egy táncosoknak való övet készített, de mint megtudtuk, sokféle ruhadarabot készít, akár kézi kerettel is, és olykor a saját örömére.

– A mesterséget már gyerekkoromban megtanultam, de amíg dolgoztam, nem volt időm gyakorolni – tette hozzá. Most a Bánát szerb kulturális egyesület tagjaként sző, fon – akik itt időről időre összejönnek, egymástól is tanulnak, de olykor tanfolyamokon is részt vesznek. Nekik köszönhető, hogy az ősök tudása nem merült feledésbe.

– Ferencszállás viszonylag fiatal falu, ezért nekünk a zabhegyezésre utaló mondáson kívül nincsenek a régmúltból maradt hagyományaink – indokolta a hely nyugdíjas klub vezetője, Galamb Sándorné, hogy miért gyűjtötték egy napra össze a környező falvakból azokat, akik művelik az ősi kézműves mesterségeket. Ráadásul már nem is először, hiszen tavaly volt az első ilyen rendezvény és nagy sikert aratott. A faluház múlt szombaton is megtelt érdeklődőkkel. Összesen 17 kiállító fogadta el a szervezők meghívását, ráadásként a színpadon táncosok is szórakoztatták a közönséget. Felléptek a Bánát szerb táncosai, a makói Maros táncegyüttes tagjai és az apátfalvi hagyományőrzők.

– Ez nemcsak az érdeklők, hanem a kézművesek számára is nagy élmény: ilyenkor találkozhatnak, megismerkedhetnek egymással és igazi, baráti közösséget alkothatnak – mutatott rá Galamb Sándorné.