Vivien veheti át nagyapja húsboltját – Fotók

Ősszegedi, petőfitelepi család Deák Viviené, már a nagyapja is a Fő téri általános iskolába járt. Az óvodát a Gábor Áron utcai intézményben „teljesítette”, szívecske volt a jele, és ma is van olyan dadus, óvó néni, aki törzsvevőként jár a húsboltba. Őt is elsőre felvették a Fő téri általános iskolába, itt találkozott először a kézilabdával.

– Alsóban apával megnéztünk egy kajakedzést, de nem tetszett meg annyira, hogy ott ragadjak. Egyik ismerősünk ajánlotta a kézilabdát, az Etelka sori sportcsarnokba kezdtem járni, a KSZSE-ben már 9 évesen igazolt kézilabdás voltam – emlékszik vissza. Gyorsan beilleszkedett, volt szélső, átlövő, de az irányító poszton játszott legtöbbet – gyakorlatilag a pálya minden pontján bevethető volt.

Gólkirálynő

Ment is neki a játék, korosztályos gólkirálynő volt egyesületében, nem csoda, ha 15 évesen bekerült a balatonboglári kézilabda-akadémiára. Rendes, bentlakásos középiskola volt, kollégiummal, két évet töltött el ott. – Nagy szó volt, hogy bejutottam, szüleim és a nagypapám is támogatta. A tata autózott velem legtöbbet Boglárra, őt a csapattársaim is nagyon szerették, mert jó fej volt, bírta a hangos zenét, legalábbis nem szólt, hogy zavarja – mondja mosolyogva.

Az akadémiáról az első osztályú Békéscsabára került, azért ő is inkább a junioroknál vitézkedett az elején, de gyorsan bekerült a felnőttkeretbe. – 17 évesen játszottam az első NB I-es mérkőzést, számomra ma is ez a MECCS, így, csupa nagybetűvel. Győrbe mentünk, Görbicz Anitáék ellen játszottunk, gólt ugyan nem lőttem, de több mint 10 percet a pályán voltam. Kikaptunk, de emelt fővel jöttem le a pályáról – emlékszik vissza. Később persze jöttek a gólok is, egyebek között a Ferencváros ellen is.

Keresztszalag

Két évet volt Békéscsabán, a stabil kezdőbe ennyi idő alatt azért nem tudott bekerülni. Később sem, ugyanis súlyosan megsérült, elszakadt a keresztszalagja a térdében. – Ez volt az első orvosi beavatkozás, de sajnos nem az utolsó. Szegeden műtöttek, túl sokat kellett rá várni, majdnem fél évet, más sérülés miatt nem is lehetett azonnal megcsinálni – mesél sportpályafutásának első mélypontjáról.

Majd háromnegyed éves lábadozás következett, gyógytornával, utána a második vonalban szereplő Hódmezővásárhelyre igazolt. Erősített, külön személyi edzőt biztosítottak neki, ám gyakorlatilag az első meccsén megsérült a másik térde. Onnan már nem volt visszaút, igaz, a Kiskundorozsma még megkereste, de az orvos lebeszélte a további élsportról, ha járni akar.

Az akadémiával párhuzamosan pénzügyi, gazdasági középiskolába járt Bogláron, ám az érettségit már Hódmezővásárhelyen szerezte meg, esti tagozatra járt a Németh László Gimnáziumba. Tette mindezt munka mellett, akkor már rendesen dolgozott a család petőfitelepi húsboltjában.

Hentesszakma

– Nincs még meg a hentesszakmám, és most sem azt tanulom, májusban fejezem be a pénzügyi-számviteli ügyintézői képzést a szegedi Kőrösyben. Ez is esti tagozat, és kétéves, a tanultakat biztosan jól hasznosíthatom majd a családi vállalkozásban is – magyarázza.

Először édesanyja volt a ki­­szemelt, aki továbbviszi majd idővel a hentesüzletet, minimum 10 évet ott is dolgozott fő­­állás­ban, de azután máshogy alakult. A generációváltás kér­­­­désében szóba került egy nagybácsi is, hat évet lehúzott náluk, mégis pályát módosított. – Ezután igazából már én jöttem a képbe, aki továbbviheti majd az üzletet, és fiatalos magabiz­tossággal erre egyből igent is mondtam, amikor ez szóba került – mondja Vivien.

– Nagyon szeretem csinálni ezt a munkát, senki sem gondolja rólam, és nehezen is hiszik el, hogy engem érdekel a hentesszakma, és jó a pult mögött állni, kiszolgálni a vásárlókat. Sokat tanultam, és tanulok ma is, nemcsak a tatától, a többi kol­­légától is, mindenki nagyon segítőkész – dicséri a csapatot, hozzátéve, családjának is sokat köszönhet, ahogy a sportban, ebben is támogatták.

Csirkecombfilé

Meséli, hogy akkor azért egy kicsit megijedt, amikor először 6 kiló körmöt kellett összevágnia apróra, pörköltnek, jól el is fáradt. Ilyenkor azért előfordul, hogy nagyapja vagy az egyik kolléganője átveszi tőle, mert ez azért tényleg erőt próbáló. Egy fél sertést még nem tud szakszerűen szétbontani, ám amit a húsbolt pultja mögött kell csi­­nálni, abban egyre inkább otthon van.

– Amit nagyon megszerettem, az a csirkecombfilézés, ezt már sokat csináltam, és rutinos is vagyok benne, a titka az, hogy éles legyen a kés, amivel csinálom – mondja, amivel azért nem árul el nagy titkot, ami a hentesszakmát illeti. Munkahelyi balesete még nem volt, csonto­zás közben sem vágta meg magát, mosogatásnál azonban már nyúlt bele csúnyán az éles késbe, azóta sokkal óvatosabb.

1993 óta üzemel a petőfitelepi húsbolt ugyanazon a helyen, még a nagypapa, Kocsis-Sava­nya Sándor nyitotta, akinek ez volt élete második és nagyon úgy tűnik, az utolsó munkahelye az Éliker után. A kertvárosi boltokra jellemzően a többség visszatérő vevő, de újak is gyakran feltűnnek, hiszen házak épülnek, illetve cserélnek gaz­dát a környéken, és egyszer csak valamelyik régi szomszéd ajánlja őket.

Makótól Szentmihályig

– A tata most 65 éves, szerintem öt évig ő még biztosan itt lesz, utána viszont, ahogy most állnak a dolgok, én vihetem majd tovább az üzletet. Mindenképpen szeretnék elvégezni egy rendes, szakmába vágó képzést, egyelőre azonban befejezem a Kőrösyt. Az idő senkit sem sürget, én pedig nagyon sokat tanulok még addig a tatától és a kollégáktól – mondja.

Leendő pénzügyesként nem kerülhető meg az elmúlt időszak drasztikus sertéshúsár-emelke­dése. Kínában a sertéspestis mi­­­­att jelentősen csökkent az állomány, és a nagy ország valósággal „kiszívta” Európából a félsertést. – Ennek ellenére tatám mindig úgy próbálja alakítani az árakat, hogy megfeleljen a vevőknek és persze a boltnak is – magyarázza.

Megyén belüli és távolabbi be­­szállítóik is vannak, a legtöbb füstölt áru a szomszéd megyéből, Ballószögről érkezik, de sok kolbászt hoznak Makóról, a lapunkban néhány éve bemutatott Binecz Zsolttól is. A fiatal vállalkozó sokat tesz azért, hogy a messze földön ismert gyár be­­zárása után is megmaradjon a makói kolbász. Csirke Kiskunhalasról éppúgy jön, mint Szentmihályról, ebből is sok fogy, szeretik a vevők.