1944. április 16-án kezdődött a hazai zsidóság gettóba zárása

Az Országgyűlés döntése alapján 2001 óta minden évben április 16-án tartják a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapját, arra emlékezve, hogy 1944-ben ekkor kezdődött a hazai zsidóság gettóba zárása. Ezen napon emlékezünk a csaknem hatszázezer magyar, többségében zsidósága miatt üldözött és meggyilkolt áldozatra.

Az emléknapon Miklós Péter, a Tornyai János Múzeum igazgatója fejtette ki gondolatait. – A magyarországi zsidóság a magyar társadalomnak mindig is integráns része volt. Jelentős szerepet kaptak a 19–20. században Magyarországon, így Hódmezővásárhelyen is a gazdasági, társadalmi és politikai élet modernizációjában. Virágzó közösségeik voltak, amelyek jelentős társadalmi befolyással és gazdasági erővel rendelkeztek – fogalmazott a múzeumigazgató.

A történelmi kutatások bizonyítják, hogy bizonyos korokban hamisan, jogtalanul és politikai elképzelésektől vezérelve vádolták a magyar zsidóságot a magyar nemzethez való hűtlenséggel – mutatott rá Miklós Péter, emlékeztetve: a zsidóság helyzete az 1930-as években egyre bizonytalanabbá vált hazánkban. Előbb jogilag korlátozták, majd tulajdonuktól és családi életük szabadságától fosztották meg őket, később munkaszolgálatra hurcolták a férfiak egy nagy csoportját, majd gettókat jelöltek ki számukra. Végül a magyar zsidóság jelentős része az 1944 nyarán megindult deportálások következtében vált a holokauszt áldozatává.

Vásárhelyen például a közösség mintegy fele vált a Soá áldozatává. – A zsidóság elvesztése nem csak egy vallási közösség elvesztését jelentette, hanem a város magyar nemzethez és magyar kultúrához ragaszkodó polgárainak egy komoly rétegét is. Nem engedheti meg magának egy társadalom, hogy egy csoportját kirekeszti, üldözi és megsemmisíti – szögezte le Miklós Péter. Szerinte erkölcsi kötelességünk megemlékezni az áldozatokról, s életben tartani a gondolatot, hogy a magyar zsidó közösségek tevékeny részesei voltak a modern Magyarország felépítésének.