Savanyúságként, krémként, szárítva, de még pálinkához is kiváló alapanyag a csili

2020.04.20. 11:49

A jó paprika csak a szájban csíp

Öt éve szeretett bele a csilipaprikák különleges ízvilágába Ratkai János. A nyugdíjas férfi sok odafigyeléssel és annál is több szeretettel neveli kis telkén a palántáit. Azt vallja, csak annyi csípőset használjunk az ételhez, hogy az alapízek is érvényesüljenek.

Majzik Attila

Csongrád – Ratkai János csilipaprika termesztõ. Fotó: Majzik Attila

Fotó: Majzik Attila

Ha a Dél-Alföldön erős papri­ká­­ra gondolunk, akkor az embernek rögtön a hegyes erős ugrik be, míg a jalapeno inkább a közép-amerikai ízeket idézi. Ám Ratkai János meg van róla győződve, hogy a másképp csípő amerikai jövevénynek is van helye a magyar étkezési kultúrában.

Kísérletezni kellett

– Körülbelül öt éve kezdtem el csilipaprikával foglalkozni, egy ismerősömtől kaptam ja­­lapeno paprikát, és nagyon ízlett, rögtön beleszerettem. El­­kezdtem utánaolvasni, hogy miként is kell vele foglalkozni, próbáltam magról ültetni. Az­­tán többféle magot is vettem: volt, amelyik jó lett, volt, amelyik kevésbé. Aztán a kísérletezés után visszaszűkítettem a fajtaválasztékot, most háromféle paprikát nevelek. Az egyik a Saltillo család egyik tagja, a sajátjaim közül ez a legcsípősebb, a másik a jalapeno, a harmadik pedig a tulipán paprika, ez húsosabb, nem túl csípős – be­­szélt a szenvedélyéről Ratkai János.

A Homokon is megterem

A csongrádi csili a szőlőkben te­­rem, pontosabban egy egykori szőlő homokjában nőnek a paprikaszárak. Hiába a közép-amerikai eredet, ugyanúgy viselkednek, mint a magyar szabadföldi paprika, egy szezont bírnak ki, télen pedig elfagynak. Ratkai János általában május közepén ülteti ki a palántákat, mert a hideget azért nem szereti a csili. A helyi éghajlat azonban elég jó, sok a napsütéses órák száma.

– Ott kint nincs semmi ár­nyék, tűz rá a nap, de ha az ember ellátja vízzel, tápanyaggal, akkor szépen meg tud nő­­ni, persze növényvédelem kell hozzá. Az idei év nem tu­­dom, milyen lesz, a palántázás előkészítése nem úgy sikerült, ahogy szerettem volna – mondta el Ratkai János.

Nem bántja a gyomrot

A már nyugdíjas férfi ősterme­lőként piacozott is a paprikái­val, de elég változó volt az ér­­deklődés a termékei iránt, pedig készített savanyúságot, paprikakrémet, szárított paprikát, de még csilis pálinkát is.

– A piacon eleinte sokan el­­szaladtak, amikor meghallották, hogy csili, idegenkedtek tőle. Én sem szeretem a túl erőset, engem az fogott meg benne, hogy a csili csak a szájban csíp, nem úgy, mint a magyar erős paprika. Ez inkább csak megmelengeti az ember száját, nem bántja sem a nyelőcsövet, sem a gyomrot. Én azt tanácsolom, hogy csak annyit tegyünk be­­lőle az ételbe, hogy az alapízeket érezze tőle az ember – árulta el.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a delmagyar.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában