2020.04.20. 11:49
A jó paprika csak a szájban csíp
Öt éve szeretett bele a csilipaprikák különleges ízvilágába Ratkai János. A nyugdíjas férfi sok odafigyeléssel és annál is több szeretettel neveli kis telkén a palántáit. Azt vallja, csak annyi csípőset használjunk az ételhez, hogy az alapízek is érvényesüljenek.
Csongrád Ratkai János csilipaprika termesztõ. Fotó: Majzik Attila
Fotó: Majzik Attila
Ha a Dél-Alföldön erős paprikára gondolunk, akkor az embernek rögtön a hegyes erős ugrik be, míg a jalapeno inkább a közép-amerikai ízeket idézi. Ám Ratkai János meg van róla győződve, hogy a másképp csípő amerikai jövevénynek is van helye a magyar étkezési kultúrában.
Kísérletezni kellett
– Körülbelül öt éve kezdtem el csilipaprikával foglalkozni, egy ismerősömtől kaptam jalapeno paprikát, és nagyon ízlett, rögtön beleszerettem. Elkezdtem utánaolvasni, hogy miként is kell vele foglalkozni, próbáltam magról ültetni. Aztán többféle magot is vettem: volt, amelyik jó lett, volt, amelyik kevésbé. Aztán a kísérletezés után visszaszűkítettem a fajtaválasztékot, most háromféle paprikát nevelek. Az egyik a Saltillo család egyik tagja, a sajátjaim közül ez a legcsípősebb, a másik a jalapeno, a harmadik pedig a tulipán paprika, ez húsosabb, nem túl csípős – beszélt a szenvedélyéről Ratkai János.
A Homokon is megterem
A csongrádi csili a szőlőkben terem, pontosabban egy egykori szőlő homokjában nőnek a paprikaszárak. Hiába a közép-amerikai eredet, ugyanúgy viselkednek, mint a magyar szabadföldi paprika, egy szezont bírnak ki, télen pedig elfagynak. Ratkai János általában május közepén ülteti ki a palántákat, mert a hideget azért nem szereti a csili. A helyi éghajlat azonban elég jó, sok a napsütéses órák száma.
– Ott kint nincs semmi árnyék, tűz rá a nap, de ha az ember ellátja vízzel, tápanyaggal, akkor szépen meg tud nőni, persze növényvédelem kell hozzá. Az idei év nem tudom, milyen lesz, a palántázás előkészítése nem úgy sikerült, ahogy szerettem volna – mondta el Ratkai János.
Nem bántja a gyomrot
A már nyugdíjas férfi őstermelőként piacozott is a paprikáival, de elég változó volt az érdeklődés a termékei iránt, pedig készített savanyúságot, paprikakrémet, szárított paprikát, de még csilis pálinkát is.
– A piacon eleinte sokan elszaladtak, amikor meghallották, hogy csili, idegenkedtek tőle. Én sem szeretem a túl erőset, engem az fogott meg benne, hogy a csili csak a szájban csíp, nem úgy, mint a magyar erős paprika. Ez inkább csak megmelengeti az ember száját, nem bántja sem a nyelőcsövet, sem a gyomrot. Én azt tanácsolom, hogy csak annyit tegyünk belőle az ételbe, hogy az alapízeket érezze tőle az ember – árulta el.