Popa György pótolta a keresztet a temetőben

– Az új keresztre azért volt szükség, mert a régibe, ami fá­­ból készült, belecsapott a villám. Mivel már amúgy is korhadt volt, kidőlt, cserélni kellett – mesélte Popa György. A ma­­gyarcsanádi férfit a faluban úgy ismerik, mint aki gyakran tesz a közösségért, szívesen adományoz. Megírtuk róla például, hogy néhány éve minden egyes helybeli diáknak facsemetét ajándékozott – ezek időközben már termőre fordultak, de vásárolt császárfákat a helyi óvodának, illetve tujákat a temetőhöz úgyszintén.

Egyébként jómódú, szorgos gazdálkodó. Tagja a helyi képviselő-testületnek és a román nemzetiségi önkormányzatnak. A Munkáspárt színeiben politizál, Thürmer Gyula pártelnöktől két éve kapta meg ed­­digi munkásmozgalmi tevékenységének elismeréseként a Munkáspárt rubinnal ékesített aranyjelvényét.

Ami a három és fél méter ma­­gas keresztet illeti, elkészítése azért volt sürgős, mert az ortodox húsvét idején ennek tövében emlékeznek a hívek halottaikra. Először úgy gondolta, a régi kereszt helyére fá­­ból készíttet újat, aztán úgy döntött, inkább fémből legyen. Majd miután nem talált mestert, aki a díszes darabot időben elkészítette volna, azt gondolta, ma­­ga végzi el a munkát. Így is történt.

– Néhány nap alatt elkészült. Az anyag, a festék és a többi összesen nagyjából 100 ezer forintba került – árulta el, amikor rákérdeztünk.

A keresztet a napokban, barátaival és a nemzetisé­­gi önkormányzat tagjaival együtt állította fel. Popa Györgynek azért is szívügye a román temető, mert őt a falu, és benne a helyi román közösség aranykorára emlékezteti. A ma négynyelvű község egykor háromezres lélekszámú, szerb–román összetételű volt – ma a román ajkúak alig félszázan vannak.