Eladhatatlan a gyapjú

– Ásotthalom, régen gyepterület volt, legeltetéses állattartás folyt, bizonyos területeket a mai napig úgy hívnak, hogy Birkajárás, Csikójárás, vagy Baromjárás. Ott vannak kint az én juhaim is – mutatott a legelő felé ásotthalmi tanyáján Fackelmann István egykori falugazdász, a település alpolgármestere, aki ezt a tisztséget már társadalmi megbízatás alapján tölti be.

– Itt a gyapjú, ami annyira nehezen eladható, hogy gyakorlatilag eladhatatlan – húzta elő az egyik bezsákolt juhbundát a hat közül Fackelmann, aki érkezésünk előtt körbekérdezgette a nagyobb ásotthalmi juhtenyésztőket, így az ő nevükben is tudott beszélni.

– Van, ahol ötven birka után két mázsa gyapjú van, neki 30 ezer forint a kára a nyírásért. Nyolcvan forintot akartak adni érte, akkor inkább a fejemre kenem, úgyis hullik a hajam – viccelődött a szakember. Hozzátette, sajnos nem először fordul elő az ilyen.

– Egy ágazat csak akkor marad meg, ha a feldolgozás teljes vertikuma megvan. Ami most zajlik, az ellentmond az elmúlt 9000 évvel, mióta háziasították a juhot. Csak azt nem értem, hogy ha 8970 évig jó volt a gyapjú, akkor most ebben az utolsó 30 évben miért nem – méltatlankodott.

– Amikor Sándorfalván a hetvenes években juhászati ágazatvezető voltam, a gyapjú a birkatartás költségének a felét fedezte, a másikat meg a pecsenyebárány. Jelen pillanatban a gyapjúból származó bevétel a költség 5 százalékát fedezi, felborult a piaci rend, amíg ez nem áll helyre, a birkatartás nehéz jövő elé néz – értékelte a jelenlegi helyzetet Fackelmann István, majd elgondolkodva a távolba nézett és azt mondta, hogy pozitívan zárja a beszélgetést, úgy fogalmaz, bizakodva tekint a jövőbe, abban bízik, hogy jövőre már nem kell a gyapjúval vesződnie.