A múlt „koronavírusa” is ott van a lábunk nyomában

– Mintha egy impresszionista festmény lenne a városról – ott is van a képen, meg nincs is – érzékeltette legújabb könyvének „csongrádiságát” Süli István. A többkötetes szerző most matematikát és fizikát ta­­nít, szabadidejében ír. Nem hétköznapi figura: Szíriában járt egyetemre, beutazta Ázsiát, Dél-Amerikát, emellett karatemester, csikungoktató, iszlám mű­­velődéstörténész és vallás­kutató is. Csongrád mindig fon­­tos szelete volt az életének, első húsz éve ide köti. Eddigi könyveiben, a Fejfákban, az Elindulok a tér felé-ben, a Romokban és a Lassú csárdásban is megjelenik a szülőváros képe, de csak az ismer rá, aki igazán ismeri Csongrádot.

Legutóbbi művét azonban teljes egészében a városnak szenteli. A „Lábunk nyomát – nem lineáris etűdök, avagy a megnevezés” messze nem egy tizenkettő egy tucat útikönyv. – A kordokumentum, a művészettörténeti leírás, a helyrajz és az irodalom ha­tármezsgyéjén mozog. A kor koronavírusát, a pestist kö­­ve­­ti végig, miközben megjelennek a város legendái és mondái. Az itt megforduló történelmi személyek, Rákóczi, Thököly, Kossuth lába nyomát keressük a könyvben, ahol a főszereplő maga az olvasó, aki ezt az egészet befogadja, feldolgozza – mesélt könyvéről a szerző.

A műben a történelmi személyek közé fiktív szereplők is keverednek, de néha a legmeglepőbb történetekről derülnek ki, hogy nem kitaláltak, hanem nagyon is valósak: ilyen például, hogy a Körösön átkelő Thö­­köly miként veszített el egy harangot, majd hogyan fogta azt ki egy halász száz év múlva, és lett az a Szent Rókus-templom kis harangja, vagy hogyan került szemüveg ugyanezen templom mennyezetének egyik angyalkájára.

Az elkészült művet az író részletekben a közösségi ol­dalán publikálta, egészben azonban még nem vehető kéz­be, mivel a kiadóját anyagilag megviselte a koronavírus-helyzet, így nem tudta vállalni a könyv kiadását. Süli István most egyelőre új kiadó után ku­­tat, addig elképzelhető, hogy e-könyv formájában lesz elérhető a „Lábunk nyomát”.