A szegedi zsidó emlékek nyomában – Fotók

Először a Tiszavirág szálloda és kávézó, vagy más néven a Balassa-ház előtt álltunk meg, amelyet még az 1879-es árvíz előtt építtetett Pollák Sámuel ékszerész. A kapualjban még láthatók az egykori freskók maradványai.

Megtudhattuk, hogy a házban lakott a két legendás szegedi rabbi, Lőw Lipót és fia, Lőw Immánuel, emléküket tábla őrzi. Egyébként a városokba csakis II. József türelmi rendelete után költözhetett be a zsidóság, ha a helyi önkormányzat megengedte – Szegeden így tett. A hitközség gyorsan gyarapodott.

Az első, ma már nem látható zsinagógát hamar kinőtte, és 1843-ban átadhatták az újat, a mai régit – manapság művészeti attrakciók helyszíne –, ami mintegy 600 férőhelyes volt. A nagy tiszai árvíz megrongálta a klasszicista stílusú épületet, amelyre ráférne egy újabb felújítás, tatarozás.

Szomszédságában épült a múlt század elején és 1903-ra készült el, az az eklektikus stílusú neológ zsinagóga, amely a világon a 4. legnagyobb a New York-i, a budapesti és a plzeni után. Ebben már 1200-1300 ember fért el a szertartások alatt, megvalósításához a közösség minden tagja hozzájárult. A közelmúltban fejeződött be felújítása. Az épület kívül és belül impozáns, festői látványt nyújt.

A séta során a zsidó közösségi házat, a már említett régi zsinagógát és a közösség tagjaihoz köthető épületeket, az egykori – a mai kiskörútig terjedő – zsidónegyedet érintette a csoport, értékes információkkal, érdekes történetekkel gazdagodva, megismerve a környék egykori lakóinak életét.