Mókusok a Vidra utcában

A szegedi belvárosban érdemes időnként felfelé is nézni, nem csak a lábunk elé. A nagy árvíz után és a 20. század elején épült paloták, bérházak falain, tetőin még ma is sok szép és érdekes kőfaragványt, díszítést találunk. Szinte mindegyiken van mit nézegetni, és az is előfordul, hogy viccesre sikerül a dekoráció. A Vidra utcában pont ez történt, ahol a 3. számú ház csodaszép kovácsoltvas kapuja mellett a falon mindkét oldalon egy-egy mókus foglal helyet.

Először azt hittük, a vidrát nem ismerte a mester, de az állatok közelebbről nézve egyértelműen mókusok, nem csak véletlenül. Erről árulkodik a testtartás, de még inkább az ág, amin ülnek: a vidra a vízi életmódhoz alkalmazkodott. A mókust viszont a népnyelv kelempájsz madárnak is nevezte, mert amikor fáról fára ugrál, olyan, mintha repülne a levegőben. Jellegzetes farkával egyensúlyoz, amikor ugrik vagy az ágakon, törzseken mászik, éjjel takarónak használja, mozgása a hangulatát is megmutatja. A két „kőmókusnak” mindig ugyanolyan a kedve, de mivel nem értünk a mókusokhoz, nem tudjuk, milyen.

Szegeden egyébként az igazi sem ritka, és évekkel ezelőtt egy borzasztó képviccet is elkövettek vele: Szeged kabalaállata a rókus, írták az interneten terjedő kép alá, ami egy róka és egy mókus keverékét ábrázolta.