2020.07.19. 16:00
Tengerjárót neveztek el Szegedről
Közhelyszámba megy, hogy Szeged főutcája a Tisza – mégis a Dunát és a tengert járta a városról elnevezett hajó. A Délmagyarország tudósított 1936-os ünnepélyes vízre bocsátásáról, és később is fel-felbukkant a lapban a „mi hajónk” neve.
Forrás: Fortepan/Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum
A tengerparttól megfosztott Csonkamagyarország újra belekapcsolódik a tengerek világforgalmába – hangzott el Winchkler István kereskedelmi miniszter beszédében 1936. április 16-án, amikor a frissen elkészült Szeged tengerjárót Budapesten vízre bocsátották. A Délmagyarország 17-i lapszámában tudósítottunk az eseményről: az új Duna- és tengerjáró hajó legnagyobb jelentősége abban állt, hogy „lehetővé tesz rendszeres hajójáratokat Levante felé”. Az ünnepségre Szegedet is meghívták, a város képviseletében vitéz Imers György főispán, dr. Pálfy József polgármester, Glattfelder Gyula megyés püspök és vitéz dr. Shvoy Kálmán ny. altábornagy, országgyűlési képviselő jelent meg. Az avatóbeszéd után a kereskedelmi miniszter felesége keresztelte Szegednek a hajót, ami „a megjelent közönség éljenzése közben lesiklott a vízre” az Újpesti-öbölben.
Saját fejlesztés
A hivatalos nevén DTRT Szeged Duna-tengerjáró áruszállító csavaros motorhajót a Ganz és Tsa. Villamossági-, Gép-, Waggon- és Hajógyár Rt. építette. A magyar fejlesztésű Duna-tengerjáró hajók sekély merülésűek voltak, hagy alacsony vízállás mellett is hajózni tudjanak a Dunán, és alacsony felépítménnyel készültek, hogy magas vízállás mellett is átférjenek a hidak alatt. Elsőként a Budapest készült el 1934-ben, a Szegedet a Tisza követte. A Fortepanra alapos fotódokumentáció került fel a 600 tonnás, 59 méter hosszú, 9,2 csomós holtvízi sebességre képes hajóról a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum Ganz-gyűjteményéből. A korabeli fotós megörökítette a motorokat, a parancsnoki hidat, a kormányosfülkét, a tiszti étkezdét, kabint, fürdőszobát is.
Tengerjárót neveztek el Szegedről
Tragédiával kezdett
A Szeged már nem sokkal a vízre bocsátása után szomorú események szereplője lett. Az alkohol kegyetlen drámája okozta a halálkomp katasztrófáját, írta meg lapunk június 17-én. Éjjel 12 óra után hat perccel felbillent egy dunai komp a Szúnyog-szigetnél, a pánikba esett, részeg emberek okozta balesetben legalább tíz ember meghalt, szegedi áldozat is volt. A bajt a távolabb lévő Szeged Duna-tengerjáróról vették észre, azonnal odairányították a hajóreflektort. Első tengeri útján pedig egy bajba került görög kereskedelmi hajó kapitányát mentette ki a legénység.
1988-ig egyben volt
1960-ban még riportot készített rajta lapunk újságírója – itt olvastuk, hogy a második világháborúban sikerült megúszni a „német kereskedelmi háborús tevékenységet”, és a legmesszebbi cél, ahová árut vitt, Port Sudan volt. 1962-ben viszont kiselejtezték, 12 évvel az átépítése után.
Véglegesen 1968-ban ment nyugdíjba a csepeli kikötőben, raktárnak használták 1988-as szétbontásáig. Épült helyette egy másik, 1300 tonnás, 85 méter hosszú, húsz-huszonegy kilométeres óránkénti sebességre képes hajó, ami szintén a város nevét kapta meg. Avatásáról 1962. október 28-án közöltünk cikket, további sorsára egy következő írásban térünk majd vissza. Szegeden egyébként, ahogy július 7-i cikkünkben is olvashatták, megfordult tengerjáró hajó: a Hazám.
Úgy tervezték, hogy azután csinálnak kikötőt, miután megoldották. 2000 környékére saccolták, de végül nem lett belőle semmi.
