Van, amikor az égből jöhet a segítség – Ha valóban nagy a baj, a légimentőket riasztják

Kevés olyan hivatás van, aminek a művelőit szinte kivétel nélkül elismeri, és kedveli mindenki. Az egyik ilyen egészen biztosan a mentőké, akik minden nehézség ellenére teszik a dolgukat, és segítenek, ahol tudnak. De köztük is van egy, kicsivel több mint száz emberből álló csapat, akik olyanok a szakmában, mint a rendőröknél a TEK-esek. Ők a légimentők, akik közé szinte csak kihalásos alapon lehet bekerülni, ráadásul mindenük megvan. Ha baj van, a sárga helikopterek a legmodernebb eszközökkel felszerelve indulhatnak segíteni. Arról, hogy hogyan lehet valaki légimentő, hogy telik egy napjuk és mit csinál egy paramedikus, a szentesi légimentőbázis egyik orvosa beszélt a Délmagyarországnak.

Hárman egy helikopteren

– Egy szolgálatban hárman minimum vagyunk. Van a csapatban egy pilóta, és paramedikus és egy mentőorvos. Hetente egyszer pedig kapunk egy technikai személyzetet, aki a helikoptereken elvégzi a kisebb karbantartásokat, és általában az üzemanyagot is akkor hozzák, amikor ő itt van – mondta Jászkuti Ákos.

A szentesi bázison, aminek Szentes Bázis – 5 a hivatalos neve, főállásban három paramedikus, hét orvos és két pilóta dolgozik.

A légimentők kicsit olyanok egyébként, mint a földművesek, vagy az állattenyésztők, a munkájukat a napkeltéhez és a napnyugtához igazítják. A leghosszabb műszak reggel héttől este hétig tart, és ez azért van így, mert a jelenlegi jogszabályok szerint éjszaka, azaz sötétben csak kivilágított leszállópályán szabad landolni, de ahova nekik menniük kell, ott sosincs ilyen.

A lőterekre is figyelnek

A reggel hetes műszakkezdéskor tartanak egy kis értekezletet, ahol egyebek mellett az időjárásról beszélnek, de azt is fontos tudniuk, hogy van-e a környéken olyan lőtér, ahol éppen gyakorlat van, mert akkor – értelem szerűen – arra sem repülhetnek.

Amikor Jászkuti Ákos eddig jutott, megszólalt a rádió, de szerencsére nem a szentesieket riasztották. Valaki Pákozdnál esett le egy szikláról, ahova végül a budaörsi bázisról indult el a gép, közben pedig már a katasztrófavédelem és a rendőrség is úton volt, mert a bejelentő szerint nagyon nehezen lehet megközelíteni a helyszínt. Ez az egész folyamat alig pár perces volt.

Mindenük megvan

A mentőorvos elmondta, hogy a magyar légimentők helikopterein minden olyan eszköz megvan, ami a legmodernebb mentőautóban. Van például lélegeztetőgépük, gyógyszer-

adagolók és mellkaskompressziós gép. De a mobil ultrahang extrának számít. Ráadásul most van egy nagyon komoly modernizálás, igaz, egyelőre csak a budaörsi helikopteren. Ők már visznek magukkal vért is, amivel az eddigieknél több életet menthetnek meg. Ezeket az eszközöket viszont nem használhatja akárki.

Már a pilótáknak is különleges feltételeknek kell megfelelniük.

– A légimentő pilótákra uniós szabályok vonatkoznak, és Magyarországon sajnos ennek kevesen felelnek meg. Kell például legalább ezer repült óra, amit egy magánember egyszerűen nem tud kifizetni. Ezért van az, hogy a pilóták nagy része korábban a honvédségnél vagy a rendőrségnél repült – mondta Szutor Gyula, aki aznap éppen az utolsó műszakját töltötte, mert 65 éves kor felett nem vezethet senki mentőhelikoptert.

Nem könnyű bekerülni

De annak az orvosnak és paramedikusnak sincs könnyű dolga, akik az elit csapat tagja szeretne lenni.

– Ez nem egy olyan szakma, ahol jönnének-mennének a szakemberek, gyakorlatilag nincs fluktuáció. Nagyon szeretünk itt dolgozni, és mindent megtenni azért, hogy segítsünk. Komoly szakmai képzéseken veszünk részt, mert olyan feladat nem lehet, amit mi nem tudunk megoldani – mondta Jászkuti Ákos.

Ha esetlen mégis megürül egy állás, arra legalább hússzoros a túljelentkezés, így a legjobbak közül tudnak válogatni.

– Fontos, hogy milyen ember kerül be hozzánk, ezért a jelentkezéskor a személyiséget is nézzük, nem csak a magas szintű szaktudást. Arra vagyunk kíváncsiak, hogy az új kolléga mennyire tud beilleszkedni a csapatba, és hogy mennyire tud kezelni akár tömeges baleseti helyszínt – tette hozzá.

Évente négyszáz riasztás

Arról pedig, hogy mit csinál egy paramedikus, más Bujdosó Ádám beszélt.

– A mienk igazából egy is-is feladat. A paramedikus a pilótának segít a kommunikációban és a navigációban, de a betegvizsgálatban, a teljes ellátásban is részt kell vennünk. Ráadásul nekünk majdnem az a beavatkozási jogkörünk, mint az orvosnak. Mi vagyunk a jolly jokerek – mondta a szakember, aki, hogy ezt csinálhassa, számtalan képzésen teljesített átlagon felül.

A szentesi légimentőbázisnak ebben az évben már 234 feladata volt, évente körülbelül négyszázszor szállnak fel, és indulnak olyan helyekre, ahova más nem tud menni. A műszak vége előtt egy órával hagytuk magukra Szutor Gyula pilótát, Bujdosó Ádám paramedikust, Szalóki Nándor mentőorvost és Jászkuti Ákost. Az pedig már másnap derült ki, hogy tíz perccel ezután fel kellett szállniuk. Egy súlyosan mérgezett emberhez riasztották őket, az egyik Csongrád-Csanád megyei kistelepülésre. A beteg életét sikerült megmenteni.

A bázis története

A szentesi képviselő-testület 2007. február 14-én nyújtotta be az építésiengedély-kérelmét a teljes tervdokumentációval, miután a testület döntésének megfelelően megvásárolták és átadták az akkori Légimentő Kht.-nek azt a területet, ahol a bázis felépül. Hathatós segítséget kapva a szolnoki MH. 86 helikopterbázisról, 2008. szeptember 16-án elindult ideiglenesen a légi mentés. A környező önkormányzatok segítségével a bázis építése elkezdődött, 2008. december 27-én délután az áttelepülés megtörtént, elkészült az új 05. légimentőbázis. Az átadás 2009. január 5-én megtörtént, akkortól már hivatalosan is elkezdődött a dél-alföldi régió légi mentése. A bázis a kor legmodernebb tervei alapján készült el, rendelkezésre áll benne minden olyan rendszer, ami a napi működéshez szükséges. Rendelkezik saját fénytechnikával, ami megkönnyíti az éjszakai hazatérést.