Bibliai katasztrófától rettegtek Szegeden

A sáskajárásról általában a Biblia jut az ember eszébe, na meg Egyiptom, pedig a megye területén is tarra rágtak időről időre földeket – 1993-ban például Szeged környéki falvakban. 1923 nyarán először Szombathely környékéről érkeztek meg a hírek az olasz sáskák pusztító seregéről, aztán június harmadikán Szegednél is kitört a sáskapánik. Az első hírt Papp András felsőbaktói kisgazda hozta a városházára: a sáskák ellepték a földjét.

A polgármester is megijedt, de hamarosan megállapították, hogy valójában a szöcskék szaporodtak el. Azok is le tudják rágni ekkora tömegben a növényeket, meg is emlékezett cikkünk egy 16 évvel azelőtti esetről, amikor Szeged határát pusztították.

Sáskarajok Csongrád megyében

Egy 1910-es Délmagyarország-cikk 1888–1893 közötti, szegedi és torontáli sáskajárásról írt.

Akkor kemény szik miatt a szántóföldeken tudott szaporodni a sáska, és az ekék végül elbántak a petékkel. 1910-ben már nem találták a „marokkói sáskák” nyomát. 13 évvel később azonban a szöcskék után a bibliai csapás aktív résztvevői is megjelentek. Június hetedikén hírül adtuk, hogy már a szomszédos megyékben is feltűnt a veszedelmes „olasz sáska”, 24-ére az országban a fertőzött bejelentett városok és községek száma 84-re emelkedett. Békés és Torontál megye mellett Csongrádban is felbukkantak a sáskarajok.

Lepkehálóval küzdöttek

A sáskaponyva használatát emlegették mint megoldást, július elsejei riportunkból kiderült, hogyan kell – illetve nem kell – használni ezt az eszközt. Az akkor Szeged néven megjelenő lapunk tudósítója Szegvár környékén figyelte meg, hogyan bánnak el a sáskatömeggel.

Egy Szegvárhoz közeli majornál gyülekeztek a gyerekek, seprűvel, gallyal, lepkefogó alkalmatossággal fegyverkeztek fel. Az intéző elmondta, mi a probléma a sáskákkal: tömegesen lepik el a földeket, leginkább a lucernát, alacsonyabb fűféléket szeretik, és mire az ember észreveszi, már elszaporodtak. Itt a közelben nem vált be a sáskaponyva, aminek két oldalán két fakeret volt, a közepén meg nyílás.

A ponyvát élével a raj felé fordították, a gyerekek ráhajtották a rovarokat seprűvel, leveles ágakkal, és amikor már nagyobb mennyiségű sáska összegyűlt rajta, összehajtották a ponyvát. A kártevők pedig a nyílásra varrt zsákba hullottak – volna, ha nem lenne a sáska egy makacs jószág.

Csökönyös, mint a szamár

„…az olasz sáska természetrajza kissé hasonlít a szamár természetrajzához, ha soká kergetik, megcsökönyösödik és inkább agyonvereti magát, de nem mozdul meg a helyéről.” A hivatalos módszer kudarccal végződött, alig 15 kilónyi sáskát „takarítottak be”.

Lepkehálókkal viszont az első nap 86 kilót, a második nap már másfél mázsát szedtek össze. A zsákokba gyűjtött sáskákat lemérték, majd elásták vagy petróleumos vízbe szórták.

A másik csodafegyver a pulyka volt, a sáskák „leghalálosabb ellensége”. A sáskakárosult gazdák tömegével vásárolták össze a szárnyasokat. Egy évre rá a ballagi-tói földeken és Dorozsmán szórványosan, Szentesen tömegével jelent meg a rovar.