Homoki-Nagy Mária: Dugonics András emlékét tilos elfelejteni – Galéria a megemlékezésről

Dugonics András piarista rendfőnökre, az első magyar nyelvű regény írójára, a matematika tudós tanárára, nyelvének hazai megújítójára, a nagyszerű néprajzkutatóra emlékeztek vasárnap délben hagyományosan a Dugonics Társaság tagjai évadzáró koszorúzási ünnepséggel a város polihisztorának sírjánál a Dugonics temetőben. 1818. július 25-én hunyt el Szeged kiváló polgára, akinek életét és munkásságát Homoki-Nagy Mária jogász, a Dugonics Társaság alelnöke méltatta

– Ez az a nap amikor déli tizenkét órakor néhányan, hol többen, hol kevesebben megállnak Dugonics András emléke, sírja előtt. Hogy ki miért teszi, azt csak ő maga tudja. Ez nem abban az értelemben nyilvános, hogy nagy dobra kellene verni, hogy Szeged városának néhány polgára miért áll meg itt minden évben. Megköszönni, és hálát adni, hogy volt egy polgára valamikor régen, a 18.-19. század fordulóján, aki olyan sokat adott, hogy az emlékét tilos elfelejteni. Nem csak azért mert a Nagyszombati Egyetem tanára volt, nem azért mert tudó és teológus volt, nem csak a munkássága miatt, hanem a szelleme miatt. A szelleme miatt amit adott és nem csak korának hanem napjainknak is – fogalmazott ünnepi beszédében Homoki-Nagy Mária. Beszéde végén Dugonicsot idézte: igaz magyar vagyok, és hazámat szerfölött szeretem.

– Ezt kívánom mindenkinek. Mi, a Dugonics Társaság ezt próbáljuk meg továbbvinni a 21- században

– mondta, majd elhelyezték a tisztelt és emlékezés virágait Szeged kiválóságának síremlékénél.

Dugonics Tanárként harmincnégy esztendőn át formálta a bölcsészeti kar ifjúságának matematikai gondolkodását. Tankönyvíróként áttekinthető, jól strukturált könyveket készített, melyek korának színvonalán álltak. A matematikai műnyelv kimunkálásában maradandót alkotott, ma használatos matematikai alapszókincsünk jelentős részben nyelvújító munkájának eredménye.