Fejet hajtottak a hősök előtt a nemzeti gyásznapon – Fotók

1956. október 23-tól fegyveres szabadságharc bontakozott ki a kommunista diktatúra és a szovjet megszállás ellen, november 4-én pedig a szovjet invázió megpecsételte a forradalom sorsát. Hajnalban az ország egész területén megindult a katonai megszállás, és megkezdődött a több mint egy évtizeden át tartó kíméletlen megtorlás, a parasztság megnyomorítása, a szellemi és tudományos elit elüldözése, valamint a szabadság teljes eltiprása.

Magyarország kormánya 2013-ban nyilvánította nemzeti gyásznappá november 4-t, ennek kapcsán csütörtökön este gyertyagyújtást tartott a Csongrád-Csanád Megyei Kormányhivatal a Dóm téren, a Magyar Piéta szobornál.

A 65 évvel ezelőtt levert forradalom mártírjainak emléke előtt tisztelegtek. Juhász Tünde kormánymegbízott hangsúlyozta, 1956. november 4-e az a nap, amikor a szovjet csapatok betörtek Magyarországra és leverték az október 23-án kezdődött szabadságharcot.

Rámutatott, szegediként és Csongrád-Csanád megyeiként különösen érzékenynek kell lennünk 1956 öröksége kapcsán, hiszen a szegedi egyetemről indult el a forradalom lángja. Közölte, a dóm mellett, a Magyar Piéta szobránál minden esztendőben a nemzeti gyásznapon fejet hajtanak a hősök előtt, vagyis azok előtt, akik küzdöttek a szabadságukért, akik az életüket áldozták a magyar nemzetért.

Juhász Tünde leszögezte: napjaikban talán még fontosabbnak kell lennie a nemzeti önállóságunkra és szabadságunkra való odafigyelésnek. Ma, 2021-ben ezt üzeni nekünk 1956 – tette hozzá.

Azt azonban még 65 év elteltével sem lehet tudni, hogy mennyien estek áldozatául a szabadságharcnak, ugyanakkor több megyei lakos is értünk halt meg 1956-ban. Földesi Tibor, aki fegyvert szerzett a felkelőknek, Fáy Ferenc, aki részt vett a szovjet csapatokkal szembeni ellenállás szervezésében, Gémes Gránitz József, aki ott volt az október 23-ai újpesti tüntetésen, november 4-e után pedig vezetőként irányította a szovjet csapatok elleni harcot, Pólya Ferenc Sándor, aki 1956 novemberében munkahelye közelében talált egy géppisztolyt, amelyet a padlásukon rejtegetett, Brusznyai Árpád, aki a forradalmi testület vezetőjeként a forradalom céljainak békés megvalósításáért küzdött.

Mindannyiukat halálra ítélték, ahogy, Békési Bélát is, aki 1956. október 23-án részt vett a tüntetéseken, majd belépett az orvosi egyetem Nemzetőrségébe, ahol őrszolgálatot látott el. Megyei áldozat volt még Gábor Péter, aki az újpesti Nemzetőrségben őrszolgálatot látott el és csatlakozott egy államvédelmi beosztottak után kutatócsoporthoz, valamint Szivák István is, aki Budapesten csatlakozott a Thököly úti fegyveres csoporthoz.