SZARMATA KORI TEMETŐ NYOMAIRA BUKKANHATTAK HÓDMEZŐVÁSÁRHELYEN

2021.11.21. 09:32

Gazdag régészeti leletekkel dolgoznak

Próbafeltárás a vásárhelyi laktanyában, terepbejárás és fémdetektoros keresés a maroslelei út mentén, a város északi határán begyűjtött gazdag leletanyag feldolgozása. Terepen és a múzeumban szinte egyszerre dolgoznak a közgyűjtemény munkatársai.

Tábori Szilvia

Vélhetően szarmata kori temető maradványaira bukkantak a vá­sárhelyi Tornyai János Múzeum munkatársai egy kötelező régészeti terepbejáráson. A feltételezett sírkert létezését további kutatások igazolhatják. Csányi Viktor régész-muzeológus szerint izgalmasak az első eredmények: a maroslelei út melletti szántóföldön a felszínen szinte kizárólag Árpád-kori edénytöredékeket, ezenkívül egy kevés őskori, illetve római kori tárgyi emléket találtak. A föld mélyebb rétegeit kutató fémkereső eszközzel pedig a középkori tárgyak mellett, mint például egy III. Bé­­la által kibocsátott tálkapénz, amely egy 11–12. századi település jelenlétét jelzi, hozzájutottak egy 4. századi, ró­­mai kisméretű bronzpénzhez, valamint egy feltételezhetően 2–4. századi, római kori öntött bronz övdíszhez. Részben a kerámialeletek hiánya miatt gondolják úgy a régészek, hogy az Árpád-kori település mellett egy szarmata temetőre is bukkantak.

Csányi Viktor és Kocsis Imre terepbejáráson.

Szántóföld mint érdekes kutatási terület

– A 2–4. században tárgyakkal és eszközökkel gazdagon temették halottaikat az itt élő szarmaták. Ezeket a temetkezéseket gyakran kirabolták, így kerülhettek felsőbb rétegekbe egyes töredékek. A szarmata településekkel érintett, intenzíven művelt mezőgazdasági szántóföldek leletanyagban többnyire igen gazdagok, de a maroslelei út mentén vizsgált területen en­­nek éppen az el­­lenkezőjét ta­­pasztalták. Ezért feltételez­he­­tő, hogy te­metkezési hely nyomai­ra bukkantunk – hangsúlyozta Csányi Vik­­tor.

A Maroslelei út mentén egy beépítésre szánt, jelenleg szántóföldi művelés alatt álló földparcellán kutattak a régészek. Az újonnan kijelölt földrész beépítéséhez előírás az örökségvédelmi hatástanulmány, ennek részeként az illetékes múzeum munkatársai régészeti terepbejárásra vonulnak ki. Egy intenzíven művelt mezőgazdasági szántóföld ideális kutatási terület, különösen, ha korábbról már ismert régészeti érintettsége. Csakúgy, mint a Maroslelei út menti szakasznál.

A leletek között felbukkant egy Árpád-kori cserépbográcsperem-töredék is. FOTÓ: Karnok Csaba

Próbafeltárást tartottak a laktanyánál

Nemrégiben a vásárhelyi laktanyában próbafeltáráson dolgoztak a vásárhelyi múzeum munkatársai, egy tervezett új kápolna nagyjából negyven négyzetméteres területén. A kutatást itt is az ismert régészeti lelőhely indokolta, előírt kötelező szak­­feladatként. A Tornyai-múze­­um munkatársai nem észleltek ré­­gészeti jelenséget, de ahogy Csányi Viktor mondta, a kötött talajban még a mai gépészeti technológiával is nehezen haladtak lefelé. Közel másfél méter mélyen egy rendkívül agyagos, leveles felválású altalajt találtak, ami nem meglepő a mélyfekvésű, egy­­kor víz borította területen. Ko­­rabeli térképekről ismert a nagyjából hold formájú, egykori, szigetekkel tarkított tó. Innen emelkedik ki például a kopáncsi sík, a nagyszigeti határrész.

Kutatások zajlottak az északi határrészen

A feltárásokkal párhuzamosan szortírozzák, rendezik a Vásárhely északi határrészén begyűjtött leletanyagot. A 2016-tól három évig kutatott Szentesi és Rárósi út közötti területeket, illetve az aranyági határrészt az 1970-es években Vályi Katalin térképezte fel először. Most lényegében az ötven évvel ezelőtti topográfiai adatokat vetették össze a friss terepmunka eredményeivel. Összesen több, mint 25 ezer leletet gyűjtöttek a hozzávetőlegesen 80 négyzetkilométeres területről, amelyeknek a feldolgozása, kiértékelése már a végső szakaszánál tart. A terepbejárás mellett olyan korszerű, úgynevezett roncsolásmentes ré­­gészeti vizsgálati módszereket is alkalmaztak, mint a magnetométeres felmérés és a drónfelvételek alapján készült fotogrammetria.

Kocsis Imre, a Tornyai-múzeum munkatársa fémdetektorral a Maroslelei út menti szántóföldön.

Ahogy Csányi Viktor ré­­gész-muzeológus lapunknak el­­mondta: az 1970-es években a régészek még nem használhattak hivatalos térképet, régi levéltári, kataszteri példányokat rajzoltak át, azokon jelölték be a feltárt lelőhelyeket. Egyészt ebből adódnak a pontatlanságok, eltérések. Másrészről korábban főként az egykori vízfolyások mentén magasabban fekvő területekre koncentráltak, ám időközben kiderült, számtalan más helyen is régészeti anyagot rejt a föld mélye. A vizsgált északi határrész az ország legnagyobb területű vidéki városának része, az itt előkerült leletek hatvan százaléka szarmata kori.

– Az egykor a mai Magyarország, Szerbia és Románia területén élő szarmaták elképesztő mennyiségű leletanyagot hagytak hátra az Alföldön. Az Árpád-korból összesen nincs annyi tárgyi emlék, mint a római kori, keletről származó, a rómaiakkal időnként szövetségesként, időnként ellenségként 3-400 évig itt élő néptől. A gazdag leletanyag a stabil és erős település-, illetve, társadalmi és gazdasági szerkezetükről árulkodik, ráadásul a ki­­váló adottságú, mocsarai miatt jól védhető Alföld megfelelő otthont adott gazdag kultúrájuknak – hangsúlyozta Csányi Viktor.

 

Ezek is érdekelhetik