Van kiút a kapcsolati erőszakból – Molnár Renáta története

Becslések szerint minden ötödik magyar nőt bántalmaznak élete során, a statisztikai adatokból pedig arra következtetnek a szakemberek, hogy jelenleg 200 ezer nő áldozata valamilyen családon belüli erőszaknak. A téma kényes, sokaknak hónapokba, sőt évekbe telik mire fel tudnak állni egy ilyen kapcsolatból, vagy egyáltalán rászánják magukat, hogy segítséget tudjanak kérni, merthogy igenis van megoldás.

Erről beszélgettem a Szegeden élő Molnár Renátával, aki átélője, túlélője a kapcsolati erőszaknak. Budapestről, saját házából a rendőrség segítségével tudott elmenekülni bántalmazója elől, egy szegedi anyaotthonba került, s végül itt is telepedett le. A vele történtekről könyvet is írt Cigánysoron címmel.

Nem bántalmazással kezdődött

Renáta és a bántalmazója közti kapcsolat úgy indult mint egy szokványos párkapcsolat, bár elmondása szerint, már az elején érezte, hogy nincs minden rendben. Először csak megjegyzéseket kapott a kinézetére, mikor, hová megy. A férfival nem voltak házasok, de született egy közös gyermekük. A bántalmazások idején a kisfiú 3 éves volt, a férfi általában megvárta, amíg a gyerek elalszik, és azután kezdett erőszakosan viselkedni, ám volt olyan eset, amikor a fiú szeme láttára ütötte le az anyját úgy, hogy beverte a fejét a radiátorba.

Feltűnt a környezetének

– A barátaimat elmarta mellőlem, vagy megfenyegette őket, de a kollégáimnak is feltűnt, amikor napszemüvegben mentem be dolgozni. Voltak, akik próbáltak segíteni, de itt magamnak kellett elhatároznom, hogy lépek – meséli Renáta, aki több alkalommal szánta el magát, nyolcadszorra sikerült végleg megszabadulnia bántalmazójától.

„Üvegbúra alatt éltem”

– Amikor első alkalommal hívtam fel a rendőröket, másfél órát kellett várnom rájuk, mire kiérkeztek. Utoljára már felszálltam a gyerekkel a buszra, onnan tárcsáztam a 112-őt, az operátor látta a mobilom helyzetéből, merre járok, és egy játszótérre irányított. Három percen belül megjelent két nagydarab, tornából nem felmentett rendőr. Odaléptek hozzám, hogy én hívtam-e ki őket. Lehúztam a szemüvegem, a látványra pedig az egyikből kibukott egy őszinte, velős káromkodás – Ezután pedig megszervezték Renáta menekülési akcióját, a pályaudvaron közölték csak vele, hogy melyik városban lévő otthonba tudják elrejteni bántalmazója elől.

Jegygyűrűjéből vette a vonatjegyeket Szegedre

– Statisztikák vannak róla, hogy a bántalmazott nők, 6-10 alkalommal is visszatérnek a bántalmazójukhoz. Én amikor eljöttem onnan, mindent fel kellett adnom, házat, egzisztenciát és nekivágni az ismeretlennek. Egy kézi táskába pakoltam be a gyereknek néhány ruhát, játékot, meséskönyvet – Renáta személyes holmijai mellett a saját házát hagyta ott, s miután eljött onnét, később a bántalmazója által felhalmozott közüzemi számlákat is neki kellett kifizetnie.

Talpraállás az otthonból

Másfél évig élt az anyaotthonban, itt teljes ellátást és jogi segítséget kapott, miután pedig munkát talált, előtakarékossági alapot is nyitottak neki. Eközben barátokra lelt, az elveszített szociális háló viszonylag gyorsan visszaszövődött köré és erősebb is lett, mint valaha.

Hosszú jogi procedúra

Renáta ügyében még mindig nem született jogerős ítélet, jelenleg még két tárgyalás van hátra, utána születhet meg az elsőfokú ítélet.

– Akkor még úgy volt a jogszabály, hogy akkor indult eljárás, ha feljelentést tett a bántalmazott, azóta ez megváltozott, hivatalból indítanak eljárást, ha bántalmazásnak egyértelmű jelei vannak. Így a bántalmazott nem tudja visszavonni a feljelentést – hívta fel a változásra a figyelmet Renáta, aki maga is többször visszavonta a feljelentést, de végül besokallt.

„Biztos voltam benne, hogy meg fog ölni”

– Elsőre 72 óra távoltartásról döntöttek, azzal, hogy a bíróság köteles egy tárgyalást kiírni a 72 órán belül: Csakhogy az idézést nem tudták átadni az exemnek, rajtam is keresték, hogy hol lehet. A sikertelen kézbesítés miatt a tárgyalást végül nem tudták megtartani.

– Nekem akkor el kell menekülnöm, mert meg fog ölni – mondtam a bírónak, akinek az volt a válasza: akkor meneküljön.

Gyakori, hogy a bántalmazók saját magukat állítják be áldozatnak, Renáta bántalmazója is többször ártatlannak vallotta magát a bíróságon.

Amit Renáta a legnagyobb problémának lát, hogy a férfi és a gyermek közti kapcsolatot továbbra is támogatja az igazságszolgáltatás, rendszeresen biztosítania kell a láthatást az apának, miközben a gyerek szemtanúja volt, s emlékei is vannak a bántalmazásokról, valamint a férfi továbbra sem fizet gyerektartást.

Jelenleg Renátát a bíróságon az ügyészség képviseli, mióta tart az ügy már három ügyésszel találkozott, ami kiábrándító a számára, de azt mondja, már nem is érdekli az ítélet sem, alig várja, hogy végleg lezáruljon ez az egész.

Van kiút

– A könyvet azért írtam, hogy másoknak segítsek, ha csak egy nő látja meg belőle, hogy van kiút, akkor már megérte. Egy fegyver van a bántalmazókkal szemben, ez pedig a nyilvánosság – teszi hozzá Renáta, aki ma már másoknak segít és fontos változások előtt áll. A kapcsolati erőszak traumája annyira megviselte, hogy még most, évekkel utána sem érzi úgy, hogy képes volna párkapcsolatra, de talált célt: megszerette az írást, már második könyvén dolgozik, legújabb álma pedig családot adni annak, akinek nem lehet.

Nem lehet több gyereke, ezért örökbe fogad.

Renátának a bántalmazás következtében maradandó egészségügyi károsodása, hogy nem lehet több gyereke, de mint kiderült, egyedülálló anyaként is lehet örökbefogadó szülő.

– Az örökbefogadó szülők általában csecsemőt szeretnének, én viszont olyasvalakit akartam, aki senkinek nem kellett – az örökbe fogadási eljárás már a vége felé jár, hamarosan egy iskoláskorú kislánnyal bővül Renátáék családja.