Ne akarjunk szuperhősök lenni traumaátélőként

Elviselni, kitartani, elfogadni és fejlődni – ez a négy fogalom az, ami biztosan jelen van minden traumaátélő életében, sőt akár többször is visszatérőek lehetnek ezek náluk. A trauma ugyanis nem szakaszokból áll, egy hullámzó folyamat, éppen ezért újra és újra előjöhetnek a lelkiállapotok. Mindez az Európai sokszínűségi hónaphoz kapcsolódó online beszélgetésen hangzott el hétfőn. A Praktiker Karrier programján a gyermekekkel való társalgás után a traumatudatos munkahelyről volt szó, Temesvári Orsolya, a Trauma Ambulancia Egyesület elnökségi tagja és Tóth Balázs pszichológus osztotta meg tapasztalatait. 

Mint mondták, a trauma az, amikor olyan hatással találkozik a szervezet, amelynek leküzdéséhez nincs megfelelő erőforrása, mert nem volt arra felkészülve. Minden trauma egyedi, éppen ezért különböző reakciókat vált ki belőlünk. Jelei lehetnek: megmagyarázhatatlan szorongás, hirtelen látászavar, emlékbetörések. Ha legalább egy hónapja hiperéberség jelentkezik, melyet rémálom és emlékbetörés kísér, akkor azt már poszttraumás stressz zavarnak nevezzük. A szakértők szerint a trauma egy abnormális helyzetre adott normális reakció, mely sokszor nyomot hagy az idegrendszeren.

A traumával való megküzdés egyik kulcsa, hogy ne a miértekkel foglalkozzunk, hanem azzal, hogyan tudjuk megoldani a helyzetet, és ne féljünk ehhez segítséget kérni a környezetünktől. Jelezték, a traumatudatos munkahely olyan, ahol a kollégák és a vezető segít átlendülni a helyzeten, vagy ha mi magunk nem vesszük észre, hogy traumát élünk át, akkor ők azt érzékelik és jelzik felénk. Fontos, hogy akik kísérők ebben a hullámzó folyamatban, legyen türelmesek, ne adjanak tanácsot, ne legyenek szükségtelen elvárásaik, ugyanakkor legyenek nyitottak az átélő elrugaszkodásaira. 

Átélőként pedig ne akarjunk szuperhősök lenni, ne várjunk el magunktól sokat, de vállaljuk a gyengeségeinket és fogadjuk el azt, hogy a szervezetünk, a lelkünk olyan, mint egy kiskert, folyamatosan dolgozni kell rajta. Nem szabad semmit sem siettetni, és ne is fojtsuk el magunkban a történteket, mert az depresszióhoz vezethet. 
 

Idő kell egy-egy trauma feldolgozásához. 
Fotó: DREAMSTIME