Kiszáradt a mórahalmi bivalyrezervátum tava

A Duna-Tisza közén fellelhető értékes szikes jellegű élőhelyek egyike a mórahalmi Nagyszéksós-tó. Az eredetileg szikes tavat a múlt század második felétől halastóként hasznosították, a vízszint folyamatos csökkenése, a terület kiszáradása miatt azonban felhagytak a tó gazdasági hasznosításával. 

A mórahalmi önkormányzat és a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság 2008-ban egy Európai Unió által finanszírozott rekonstrukciós munkába fogott a területen: bivalyokat telepített a benádasodott tómederbe. Ezzel létrejött a Dél-Alföld első bivalyrezervátuma. 

A bivalyok telepítését követően a náddal borított területek jelentősen lecsökkentek, a tó nagyobb vízfelülete elősegítette a területet korábban elhagyó madárvilág visszatérését. Most viszont a hosszan tartó szárazság és a hőség miatt teljesen kiszáradt a tó. A területre jellemző, hogy folyamatosan változik a vízszintje, a nyári szárazságban jelentősen apad, de ilyen kevés víz még soha volt a rezervátumban. 

Az Országos Meteorológiai Szolgálat honlapján egy nagyon alapos és tudományos, de mégis közérthető cikkben írja le Horváth Ákos és Breuer Hajnalka az idei rendkívüli szárazság fizikai-meteorológiai hátterét. Ebben többek között az olvasható, hogy a 2022-es rendkívüli szárazság nem egy regionális jelenség, hanem globális. 

A melegedő légkörbe a levegő abszolút vízgőztartalma globálisan növekszik azonban csak telítetlen állapotban van jelen. A telítetlen vízgőz viszont egy rendkívül fontos üvegház gáz. Vagyis egy újabb visszacsatolás jelentkezik, amely a globális melegedés irányába mutat. A nyári félév végén a lehűlő levegőben nagyobb eséllyel indul meg a kondenzáció, és mivel a feldúsult nedvesség miatt ez magasabb hőmérsékleten történik, ezért több látens hőfelszabadulás, intenzívebb csapadékkal járó aktívabb ciklontevékenység várható.