Bableves és mákos tészta az ünnepi menü

2022.12.25. 15:05

Marika néni magányos karácsonya - fotók

Idén is egyedül karácsonyozik Ásotthalom külterületén álló düledező tanyáján Káposzta Mária. Vagyis mégsem teljesen egyedül, mert ott lesz vele szeretett kakasa, Pityu, Gyöngyike, a gyöngytyúk és a macskái.

Arany T. János

Káposzta Mária idén is egyedül tölti a karácsonyt tanyáján kakasával, Pityuval. Fotók: Török János

2019-ben Vata Sándor fafaragóhoz látogattunk el, aki akkor már a második karácsonyát töltötte egyedül Ásotthalomhoz közeli tanyáján. Sanyi bácsi azóta elköltözött Ásotthalomról. 2020-ban karácsony előtt, december 23-án Mórahalom tanyavilágában jár­­tunk, akkor azt írtuk, hogy Juliska nénire és Bandi bácsira csak a tanyagondnok nyitja rá az ajtót a következő napokban. 

Füst és sötétség 

A társadalom perifériájára szorult, gyakran kiszolgáltatott helyzetben lévő, magányos emberek örülnek, hogy egyáltalán valaki rájuk nyitja az ajtót. Káposzta Mária is így fogadott minket. – Vártam is nagyon – mondta kollégámnak, aki már nem először járt az ásotthalmi tanyavilágban egyedül élő asszonynál. – Most gyújtottam be, füstölni fog – fi­­gyelmeztetett, de felesleges volt, mert akkora volt a füst odabent, a sötét szobában, hogy alig kaptunk levegőt. Marika néni háza néhány éve kiégett, azóta feketék a falak és a plafon a koromtól. A félhomályon az ablak sem segít. 

Kakas kapirgál az ágyon 

Próbálta volna megtisztítani, sza­badkozik vendéglátónk, de a fa nyílászáró úgy beszorult, hogy jobb hozzá se nyúlni. A tüzelővel óvatosan bánik, azt mondja, néhány napra elég, ha beosztja, talán egy hétre is. 

– Éjjel nem fagyok meg, arról gondoskodtak a migránsok, van kesztyűm, kabátom, hálózsákom – mutatja az ágyát, amelyen kakasa ka­­pirgál az odaszórt morzsa között. – Hogy telik a karácsony? – kérdezem Marika nénit. 

Xanax a magányra 

– Begyújtok. Lesz bableves meg mákos tészta, ez lesz mindenem – mondja. – Tavaly, tavalyelőtt nem volt befóliázva az ablak, álltam előtte, néztem kifelé, de még egy kóbor kutyát se láttam egész héten karácsonykor – meséli. Amikor megkérdezem, hogy bírja a magányt, az asztalon heverő Xanaxra mutat. Marika néni nem tagadja, gyakran a felírt mennyiségnél többet is bevesz a szorongásoldó, nyugtató-altatóból. – Mit tudjak csinálni? Boldogulok egymagam – teszi hozzá. Szaloncukrot azért vett egy kilót nyugdíjkor, de már egy szem sincs belőle. Annyira szereti az édességet, hogy két nap alatt megette. 

Tapintatos valóság

Ezeknél a riportoknál azért vagyok bajban, mert a tapintatosság igénye és a valósághű ábrázolás minden alkalommal feloldhatatlan ellentmon­dásba keveredik. Ha ugyanis objektív kívülállóként mindent leírok, amit tapasztalok, látok, és amit a riportalany elmond, akkor azzal őt hozza az írás kellemetlen helyzetbe. Hiszen ki szeretné, ha másnap ujjal mutogatnának rá a faluban, hogy ő az a szegény ember, akiről az újság is írt. Ha viszont tapintatosan félrenézünk, nem mutatunk meg mindent, akkor a riport sérül, hiszen amit leírunk, az már nem a valóság, hanem annak egy megszépített változata. 


 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a delmagyar.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában