Amikor temetővé vált a folyó

A Szamos felső folyásának vízgyűjtő területén 23 éve, 2000. január 31-én éjszaka szakadt át az Aurul nevű bányavállalat cianiddal és nehézfémekkel teli zagytározójának a gátja. Az ipari baleset drámai következményekkel járt. Körülbelül 50-100 tonna különböző súlyosan mérgező anyaggal szennyezett hordalék jutott az élővízbe. A Szamosból a Tiszába kerülő méreg február 1-én érte el a folyó magyarországi szakaszát, és 12-én távozott Szerbia irányába. A cianiddal kevert szennyvíz útját mindenütt a víz felszínén úszó elpusztult haltetemek ezrei-tízezrei kísérték. A csernobili atomerőmű-balesete óta nem történt ilyen súlyos ökológiai katasztrófa a kontinensen. A haltetemektől bűzlő folyó szívszorító látványt nyújtott, szerte Európában sokkolta a közvéleményt. Erre emlékezve az Országgyűlés 2000. június 16-án elfogadott határozatában február 1-jét Tisza élővilágának emléknapjává nyilvánította. És bár mindenki temette akkoriban a folyót, mivel a cianidszennyezés szinte a teljes élővilágát kipusztította, elkerültük a totális katasztrófát. A Szőke Tisza mára újraéledt.