2023.03.08. 20:00

A vallási kultúra titkait tárja fel

Néprajz-kutatót is Kölcsey-éremmel méltatott a Magyar Kultúra Napján a szegedi városvezetés. Frauhammer Krisztina a Dunántúlról érkezett a napfény városába, és noha gyökereit nem feledi, ma már szegedinek vallja magát.

Koós Kata

Néprajz-kutató, tanár és önkéntes egy személyben Frauhammer Krisztina. Fotó: Gémes Sándor

Az SZTE Néprajzi és Kulturális Antropológiai tanszékének oktatója gyakorlatilag beleszületett a folklórba. Egy dunántúli, kicsi faluban, Máriakálnokon nőtt föl, amely búcsújáró település.

Ez egy sváb falu, ahonnan majdnem mindenkit kitelepítettek, csak néhány család maradt. Amikor a kitelepítettek hazalátogattak, gyerekként gyakran hallgattam a történeteiket, nézegettük a régi képeket. Emellett rendszeresen mentem nagymamámmal a szülőfalum kegytemplomába. Van ott egy gyönyörű Mária-szobor, amelyet felöltöztetnek. Annak idején nagymamám öltöztette, ma édesanyám

– mondta el lapunknak Frauhammer Krisztina. A szobor felöltöztetése a vallási áhítat egy kifejezési formája.

Gimnázium után a szegedi egyetem történelem szakán folytatta tanulmányait, majd amint meghirdették önálló képzésként, néprajz szakra is jelentkezett. Diploma után történelemtanárként helyezkedett el. 13 év múlva tért vissza a néprajzhoz, az ELTE-n doktorált, majd a szegedi egyetem néprajzi kutatócsoportjának tagjává vált.

A folklorisztika területén belül a vallási kultúra különböző jelenségeit kutatom

– ismertette szakterületét. Kutatásainak kiindulópontját imák adták.

A szülőfalum búcsújáró helyén találtunk egy második világháború utáni vendégkönyvet, amelybe az odalátogatók beleírták Szűz Máriához intézett fohászaikat. Például, hogy segítsen a Szűzanya, hogy az orosz fogságból hazatérhessen egy férj, vagy abban kérte egy család a segítségét, hogy ne kelljen elhagyniuk az otthonukat. Jelentős történelmi forrás volt, másrészt ritka alkalomként bepillantást engedett az egyének személyes vallásosságának titkaiba

– részletezte.

A szegedi kutatócsoporthoz csatlakozva imakönyvekkel kezdett foglalkozni.

Az imakönyvek az érem másik oldalát jelentették. Hiszen addig azt vizsgáltam, hogyan szólt az egyén Istenhez, később pedig, hogy az egyház milyen szövegeket adott Isten megszólításához

– magyarázta. Aztán érdeklődése a nőtörténeti témák felé fordult először a katolikus, majd a protestáns, később a zsidó hagyományban.

Sok 20. század eleji imakönyvre leltem, amelyeket kimondottan nőknek és lányoknak állítottak össze. Erkölcsnemesítő elmélkedéseket is tartalmaztak, amelyek például veszélyforrásnak minősítették a szórakozás szinte minden formáját, de még a könyvek olvasását is

– mondta.

2018-ban csatlakozott a szegedi önkormányzat uniós projektjéhez, amely a városi zsidó kulturális örökség feltárását tűzte célul. Oroszlánrészt vállalt a hitközségi archívumban végzett kutatásban, kiállítások, pódiumbeszélgetések szervezésében, továbbá QR-kóddal látták el a zsidó temető sírhelyeinek jelentős részét. A projekt lezárulta után önkéntesként maradt tovább az archívum munkatársa, több családtörténeti kiállítás szervezésében vállalt jelentős szerepet, nevéhez fűződik például a tavalyi, nagy sikerű Tardos-Taussig Ármin életét és munkásságát bemutató tárlat az Új Zsinagógában.

Mindemellett oktat, egy állandó, zsidó lakásmúzeum létrehozásáért lobbizik, fáradhatatlanul dolgozik az archívum anyagainak digitalizálásán, továbbá könyvet ír. Sokrétű kulturális tevékenységét Kölcsey-éremmel méltatta a városvezetés.

Az elismerés mindig öröm, a kultúra területén dolgozóknak szerintem kiváltképp. Az pedig még inkább emeli a díj fényét bennem, hogy ez egy városi kitüntetés, és én nem itt születtem. Persze már szegediként tekintek magamra, de a gyökereimet nem feledem

– zárta a beszélgetést a díjazott.