Sinkó Györgyre emlékeztek - Fotók

Operabarátok és egykori tanítványai tisztelegtek Sinkó György Liszt-díjas operaénekes emléke előtt szerdán a Klebelsberg Könyvtárban. Születésének centenáriuma alkalmából kamarakiállítás nyílt a BiblioTéka kiállítótérben, amely archív fotók gazdag válogatásával kalauzolja végig a látogatókat az elismerésre méltó életúton.

Koós Kata

Temesi Mária egykori mestere tiszteletére elénekelte Wagner Tannhäuser operájából a Csarnok-áriát. Fotó: Karnok Csaba

A héten zajlik az SZTE Bartók Béla Művészeti Kara (BBMK) által rendezett Bartók Béla Művészeti Napok fesztivál, amelynek keretében Sinkó Györgyről is megemlékeztek születésének századik évfordulója apropóján. A Liszt-díjas operaénekes életútjáról Sinkó György 100 címmel nyílt kamaratárlat a Klebelsberg Könyvtár legújabb kiállítóterében. A tárlókban a művész hagyatéki anyagának és a Szegedi Nemzeti Színház fényképarchívumának válogatása látható, cikk-kivágások, meghívók, ünnepi kártyák és számos archív előadásfotó kalauzolja végig a közönséget a gazdag életúton, főbb szerepein, tanári évein. A kiállítást Nátyi Róbert művészettörténész, a BBMK dékánja nyitotta meg.

Sinkó György 1953-tól 1988-as nyugdíjba vonulásáig volt a Szegedi Nemzeti Színház magánénekese, repertoárja a Mozart-operáktól a 20. századi művekig ívelt. Szegeden Verdi Rigoletto operájában Sparafucile szerepében debütált, majd olyan jelentős szerepekben remekelt a színpadon, mint Sarastro A varázsfuvolában, Don Pasquale vagy A kékszakállú herceg várának címszerepe. Legtöbbször énekelt, legkedvesebb szerepe Verdi Don Carlos operájának Fülöp királya volt.

Sinkó Györgyre emlékeztek - Galéria: Karnok Csaba

Miután visszavonult az aktív színpadi munkától, minden figyelmét a növendékeire fordította. Szárnyai alól sok elismert, ma is pályán lévő énekes került ki. Tanítványa volt Temesi Mária Liszt-díjas operaénekes, az SZTE BBMK Magánének Tanszék professzora is, aki nagy tisztelettel és szeretettel idézte fel egykori mestere emlékét a kiállítás-megnyitón.

A tanár úr helyretett és felkarolt énektechnikailag, amikor a hangi érettség kezdetén voltam. Nagyon sokat segített a rezonanciában, az olasz bel canto énektechnikában, és azzal a csodálatos színészi hozzáállással, hogy egy szerepet, egy áriát fel kell építeni. A Szegedi Nemzeti Színházban az összes tanárunkat hetente kétszer-háromszor is megnézhettük csodálatos szerepekben. Sinkó tanár úr nemcsak egy fantasztikus hangú basszus énekes volt, hanem kiválóan el is játszotta a szerepét, amelyből diákként rengeteget tanulhattunk

– méltatta hajdani mesterét.