2023.05.22. 07:00
113 éves lett a Délmagyarország
Kevesen gondolták volna 1910. május 22-én, hogy Szegeden kezdődik a hazai és egyben a vidéki magyar újságírás legsikeresebb kísérlete. 113 évvel ezelőtt ezen a napon jelent meg először a Délmagyarország első száma.
A Délmagyarország 2006 óta működik a kor igényeihez szabott székházában. Fotó: Jeszenszky Zoltán
„Az önök programjának egyik lényeges része – mondotta Mikszáth – a magyar sajtó decentralizációjának megkezdése és a vidéken egy kultur-igényeket is kielégítő lapot adni. Igen örülök ennek a törekvésnek, különösen, hogy' az Szegedről indul ki, de legyenek munkájuknál elkészülve nagy küzdelemre. Magyarországon az ilyen vállalkozás, fájdalom, bizonyos nehézségekbe ütközik, mert itt minden dolog észszerütlenül egy városban van összetömve” – mondta lapunk korabeli zsurnalisztájának az írófejedelem. Tudta mit beszél, hiszen íróként, újságíróként is szorgosan forgatta a pennát, élete alkonyán pedig országgyűlési képviselőként nagypolitikába is belekóstolt. A Délmagyarország munkatársát, Vécsey Miklóst fővárosi otthonában fogadta a nagy palóc. A Mikszáth Kálmánnal készült beszélgetés 1910. május 22-én, a Délmagyarország első lapszámában került az olvasók elé.
A szivarral küzdött
Pedig nem indult könnyen az a beszélgetés: a nagy palóc elmaradhatatlan virginájával bajlódott. Az a fránya szivar nem égett rendesen, fejcsóválva, dühösen forgatta hiányos fogai között, mire egy gyújtó segített a bajon. Mikszáth pedig belelendült a gondolatmenetébe:
Igazságról beszéltem az elébb. Ördögöt van igazság. Ha igazság volna, az egyetem nem Budapesten, hanem Szegeden állana. Akkor jobban nézne ki nálunk a tudomány. Az egyetemen azért nincs kultura nálunk, mert a professzorok nem a tudomány, hanem a képviselői mandátumok után futkosnak és azzal foglalkoznak, hogy mit mondjanak az esti lapoknak. A diákok: azok pedig lumpolnak
– fogalmazott az író. Talán ez volt az utolsó alkalom, amikor egy újságírónak nyilatkozott, mivel néhány nappal később távozott az árnyékvilágból.
Irodalomtörténeti pillanatok
A napilapunk nemcsak túlélte az első nehéz hónapokat, éveket, hanem a magyar sajtó- és irodalomtörténetbe is végérvényesen beírta magát, Szeged pedig bő egy évtizeddel később egyetemhez jutott. Sőt, nemcsak egyeteme, hanem szabadtéri színháza (1931) és székesegyháza (1930-ban szentelték fel) lett a városnak.
A Délmagyarország az ország egyik legrégebb óta megjelenő közéleti-politikai napilapja lett, amibe felkészült újságírók mellett, a Szegedhez és a megyéhez kötődő irodalmárok is sűrűn publikáltak. Vezetői újságírói között volt egykor Móra Ferenc és Juhász Gyula, a szerkesztőséget pedig olyan kiváló zsurnaliszták töltötték meg, mint – a teljesség igénye nélkül – Magyar László, Vér György, Lengyel Vilma, Sz. Szigethy Vilmos és Tonelli Sándor.
Ma már középiskolai tananyag például József Attila Tiszta szívvel című verse. Ugye, emlékeznek:
Nincsen apám, se anyám, Se istenem, se hazám, Se bölcsőm, se szemfedőm Se csókom, se szeretőm
– így szól az első strófa. Azt viszont kevesen tudják, hogy az egykor nagy vihart kavart, azóta pedig sokak által előadott, feldolgozott költemény először 1925. március 25-én az akkoriban, kényszerből, Szeged néven megjelenő Délmagyarországban látott napvilágot.
Ez volt a Facebook
Persze nem volt könnyű az elmúlt 113 év, ahogy a magyar társadalom, a Délmagyarország is többször megszenvedte a történelmi sorsfordulókat vagy a technológiai változásokat. Gondoljunk csak a két világháborúra, az 1956-os forradalom és szabadságharcra, a huszadik századi rendszerváltásokra. De egy dolog biztos volt: a Délmagyarország így vagy úgy, de holnap is megjelenik. Generációk nőttek fel cikkein és családi közleményein, hiszen ez a „nyomtatott Facebook”, ahonnan bárki megtudhatta, ha a szomszédban baba született, az unokatestvér házasságot kötött, vagy egy régi osztálytárs távozott az élők sorából.
Bár az ezredforduló óta mindent elöntött és letarolt a digitális tér, az írott szót is háttérbe szorították a képek, de lapunkra holnap is számíthatnak.
