A család is emlékezett a hősökre – Fotók

Csengele

Május 6-án a csengelei önkormányzat, most szombaton a család, az ismerősök és a barátok emlékeztek, immár hatodik alkalommal a helyi Gurdics-família hőseire. Az első és a második világháborúban is érte veszteség őket, a temetőben lévő, 2018. május 12-én avatott emlékművön – a leszármazott, Takács Zsolt kezdeményezésére valósult meg – kilenc Gurdics neve olvasható. Az emlékhelyet az esemény kapcsán zászlók és relikviák vették körül, és a kezdés előtt Takács Zsolt arra kérte a megjelenteket, a tetszésnyilvánítást mellőzzék az előadásoknál, mert „a temetőben a csend meghatóbb, mint a taps”. Mindenki betartotta.

– Minden elesett hős volt, de ezek a katonák nem akartak hősökké válni, mentek a hívó szóra, a haza hívó szavára – mondta múltidézésében Marjanucz László szegedi történész, egyetemi tanár. Az első világháborúból 660 ezer, a másodikból 145 ezer magyar katona nem tért haza szeretteihez. Az első világégést követően, pontosan 1924-től, kezdtek emlékműveket állítani számukra, a jeltelen tömegsírokban, főként külföldön nyugvók példája, cselekedete, tette előtt tisztelegve – ismertette. Ezután zenés, verses produkciók következtek az évtizedekkel ezelőtti világot, a harctereket kicsit a jelenbe varázsolva, ahol a csengelei hősök is vérüket, életüket adták a hazáért.

Szabó János református lelkész elmondta, a Bibliában Isten is szól a katonaságról, a küzdelemről, a hősiességről és a győzelem öröméről.

– De csak a hit harca jó, mert az a szeretetből fakad. Jézus is így harcolt, és értünk, helyettünk áldozta magát. Ez példa és üzenet számunkra – közölte. Ezt követte a koszorúzás, a família nevében Gurdics János és Gurdics Ferenc leszármazottai helyeztek el koszorút, Takács Zsolt mécsest is tett az emlékműhöz, amelynek lábához többen egy-egy szál virágot tettek.
 

Képalá: A szombati megemlékezés egy jelenete. Fotó: Imre Péter