Díszes város

Naponta akár többször is elhaladok a Kossuth Lajos sugárút és a nagykörút kereszteződésében. Hol gyalogosan, hol kerékpárral teszem ezt, meg persze időnként autóval is. Azonban egészen eddig még egyszer sem figyeltem fel arra, hogy a sarkon álló épület villanyóraszekrényét milyen ötletesen szépítette meg valaki. Egészen addig így volt ez, amíg tegnap meg nem kellett álljak a csörgő telefon miatt a kerékpárommal a sarki épület előtt. Ekkor pillantottam meg a remekművet.

Bár nem vagyok híve a graffitiknek és a mindenféle falfirkáknak, de ha valami látványos jön ki belőle, valami olyan, ami hozzáad egy kis pluszt a város arculatához, akkor azt értékelni tudom. Ilyen ez a József Attila „festmény" és népi motívum is. Némi látványt vitt az egyébként igen leromlott állapotú, erőteljesen felújításra szoruló épületbe. Remek, hogy ilyen formában emlékezett meg az alkotó a méltán híres költőnkről, aki épp a Szegedi Tudományegyetemen készült tanárnak, végül aztán eltanácsolták.

De számos szállal kötődik Csongrád-Csanád vármegyéhez: Makón volt egy ideig középiskolás, Szegeden egyetemi hallgató, Hódmezővásárhelyen élt testvére és családja, akiknél gyakran vendégeskedett, de Kiszomboron egy nyáron át kukoricacsőszként és házitanítóként is tevékenykedett.