Szárnyas szúnyogirtó

Több ismerősömet hallottam már panaszkodni az énekesmadarak hajnali zenebonája miatt. Számomra mindig üdítő élmény a reggeli kávém elfogyasztása közben hallgatni a társasházi udvar népes szárnyas lakosságának csivitelését. Akad köztük házi rozsdafarkú is, amely az egyik leggyakoribb énekesmadarunk.

Noha fészkelés tekintetében nem idegenkedik az embertől, ereszcsatornák alatt, gerendákon, garázsokban, részben nyitott melléképületekben is fészkel, mégis meglehetősen félénk, ideges mozgású kismadár, így eddig csupán egy-két röpke pillanat erejéig sikerült meglesnem, ahogy erkélyem korlátján rezegtette rozsdavörös farktollait. 

Fotóriporter kollégám nagy madárbarátként és elismert természetfotósként a közelmúltban kapta lencsevégre Sándorfalván a képen látható bájos példányt. 

A házi rozsdafarkú védett, természetvédelmi értéke 25 ezer forint. Az első tavaszi napsugárral szinte együtt jelenik meg a Kárpát-medencében, rendszerint évente kétszer költ, a fészekalj 4-5 tojásból áll. A fiókák nagyon hangosan kérik szüleiktől a táplálékot, akik a szakirodalom szerint az 1-2 napos fiókáknak naponta 80-100, az 5-13 napos fiókáknak akár naponta 380 alkalommal is visznek eleséget. Mivel elsősorban rovarokkal és pókokkal táplálkozik, jelentős szúnyoggyérítő. Virágcserép alátétben kihelyezett vízzel meghálálhatjuk jótékony szúnyogirtó munkáját.