Turisták

Mindig van az emberben egyfajta jóleső izgalom, amikor általa korábban nem ismert területekre, járatlan utakra téved. Nekem, alföldi gyerekként már a zalai dombság is csodavilág, amikor pedig télen a Tátra aljáig merészkedett a család, hogy lássanak egyszer havat is a kicsik, akkor meg teljesen el voltam ájulva – pedig elismerem, Ótátrafüred nem egy kiköpött Saint Moritz.

Ilyesmi kalandot, egy új világ felfedezését élhetik át az utóbbi hetekben azok is, akik kvázi katasztrófaturistaként keresik fel a Libri könyvesboltokat, hogy aztán ott elsápadva mondhassák: ebben a gyalázatos diktatúrában megesik, hogy némelyik könyvet más szekcióba pakolnak át, másikakat meg egyenesen lefóliáznak. Innen pedig, tudjuk jól, csak egy lépés a könyvégetés, barna eső, flaszteren csattogó bakancsok. Ma még csak fóliáznak, holnap már lehet, hogy viszik a melegeket, hajjaj. Ezeket a teóriákat szinte a végletekig lehet fokozni, a dilivonaton nincsen fék. A lényeg, hogy most megint van mi miatt abajogni.

Pedig nem ártana, ha a könyvesboltot újonnan felfedező polgártársaink nemcsak azért járnának be ezekre a helyekre, hogy szörnyülködjenek és fóliázott könyvvel szelfizzenek, hanem ha már ott vannak, akkor a hónuk alá is csaphatnának pár kötetet.

A legutóbbi, meglehetősen gyengére sikerült kompetenciamérés során ugyanis kiderült, hogy a vizsgált tanulók 22-24 százaléka olyan háztartásban él, ahol nincs egypolcnyi könyv. Ezeknek a gyerekeknek a szövegértési képessége pedig messze elmarad azon társaikétól, akiknél legalább ötven könyv lapul a polcon.

Ezért ajánlom, a könyvesboltokat frissen felfedezők is bátran vessék bele magukat az új világba és vigyenek haza magukkal olvasnivalót. A turisták sem állítanak haza szuvenír nélkül.