Döbbenet és rejtély

„Értem én, hogy gőzgép...” Ez volt az első gondolatom, amikor a napokban belebotlottam az Európai Parlamenthez benyújtott, új jelentéstervezet hírébe, amelyben az eddigi, egységes B kategóriás jogosítvány helyett külön B és B+ kategóriás vezetői engedélyek bevezetését javasolta a szakbizottság. Ha ezt elfogadnák, a jelenlegi B kategóriás jogosítvánnyal rendelkezők számára autópályákon 110 km/h lenne a megengedett, maximális sebesség, és csak 1,8 tonnánál kisebb súlyú gépjárműveket vezethetnének. Az 1,8 és 3,5 tonna súly közötti gépjárművek vezetése csak B+ jogosítvánnyal lenne engedélyezett.

A jelentéstervezet megalkotóinak motivációiról nem találtam érdemi információt. Végül négy lehetséges ürügyet sikerült önerőből megállapítanom, de aztán a józan ész sorra cáfolta ezeket. Egy kivétellel.

Az első volt az európai uniós jogosítványok egységesítése, ami önmagában talán nem lenne ördögtől való gondolat, ám egymagában nem indokolja a kategória két részre tagolását. A másik ok a közlekedésbiztonság lehetne, de végül nem állt össze a kép, hogy miért lenne biztonságosabb az autópálya, ha a tehetősek 130-cal, a kevésbé módosak pedig maximum 110-zel suhanhatnának. Azt pedig végképp nem értem, hogyan lehetne ellenőrizni, ha például a férjnek B+-os, nejének sima B-s jogsija lenne, és közös autóval közlekednének. A harmadik gondolatom a környezetvédelem volt. Az, hogy talán a kisebb tömegű, így kevesebb károsanyagot kibocsájtó gépjárművek felé szeretnék terelni az uniós polgárokat. Ám ez sem lehet elégséges indok annak fényében, hogy a nehéz akkumulátorok miatt a legtöbb elektromos autó súlya meghaladja az 1,8 tonnát, így éppen a könyezetbarát modellek elérését tennék még bonyolultabbá és költségesebbé. A negyedik indok azonban már megállt a lábán. A kategória kettébontásával ugyanis vélhetően a duplájára emelkedne a most érvényes jogosítvány megszerzésének költsége, és bizonyos ágazatokban, mint például a szállítmányozás, rá lennének kényszerítve a magasabb kategória megszerzésére. Az egyetlen apró hézag, ami még kitöltésre vár a gondolatmenetemben, csupán annyi, hogy kinek a zsebe dagadna. 

Szóval „értem én, hogy gőzgép, de ki hajtja?”.