Kérdések, kérdőjelek

Lassan már nem merem nézni a televíziót, hallgatni a rádiót. Erőszakos, háborús hírekről számolnak be: napi terrorakciókról, Oroszország és Ukrajna harcáról, az Izraelt ért palesztin rakétatámadásokról, a határhoz felvonuló hadseregről, amely a Hamász felszámolására készül. Szakemberek arra figyelmeztetnek, nem lesz egyszerű, mert a Hamász már nem „egyszerű” terrorszervezet, hanem – mint arról a hírek is beszámolnak –, komoly hadsereggel, kiképzett katonákkal bíró erő. És a provokációkra válaszul – jogosan! – bármikor megindulhat az izraeli hadsereg.

Azon gondolkodom, tépem magam, hogyan lehetne ezt, pontosabban minden háborút meggátolni. Hogyan akadályozhatom meg én? Vagy hogyan akadályozhatja meg bárki? Sehogy. A szándék sajnos kevés. Nem tehetünk semmit. Háború mindig volt, most is van és valószínűleg lesz is. Két viszonylag közeli konfliktust említettem, de férfiasan bevallom: nem tudom, jelenleg a világ hány pontján ölik, pusztítják egymást parancsra az emberek. Az állatvilágban kevés olyan faj és fajta van, amelyik az ölés kedvéért vagy ok nélkül gyilkol. Ez emberi tulajdonság. Vajon miért negatív jelző az, hogy úgy viselkedik, mint az állat? Ezt dicséretként kellene használni.

Bevallom, félek a tévétől és a rádiótól, pontosabban az onnan érkező hírektől. Hány ember, hány ezer ember hal még meg? Tudom banális, elcsépelt, de mikor jövünk rá, hogy a béke jobb, sokkal jobb, mint a háború. Igaza van a szépségkirálynőknek… És mégis van megoldás – feladat. Mindenkinek arra kellene törekednie, hogy a környezete és ő boldog legyen. Mert aki boldog, az nem háborúzik. Nem akarja, nem akarhatja a másik romlását, rokkanttá válását, halálát. Még ha politikus, akkor sem. A harcokat figyelve kérdezem: ilyen kevés boldog ember él a Földön? Válasz?