Nemzetközi verseny és határmentiség – kulcs Szeged fejlődéséhez

Egészen eddig nem volt példa arra, hogy valaki olyan részletes írást készítsen a kultúraalapú településfejlesztésről, mint Fekete Dávid, a Mathias Corvinus Collegium (MCC) győri képviseletének vezetője, egyetemi docens és Morvay Szabolcs egyetemi adjunktus. Lapunknak adott interjújukban elmondták, makrorégiós lehatárolást tettek a könyvben, hiszen Kelet-Közép-Európát elemezték.

Rámutattak, először is a már lezajlott Európa Kulturális Fővárosa projekteket tekintették át, köztük például a 2010-es pécsi programokat, abból a szempontból, hogy a cím elnyerésének milyen hatásai voltak a településre, milyen eredményeket, sikereket vagy épp ellentmondásokat generált. Emellett pedig kelet-közép-európai városokat elemezték, hasonlították össze az Európai Bizottság által készített online adatbázis alapján, amely a kulturális és kreatív városokat foglalja össze. Hangsúlyozták, a könyv célja ugyanis az, hogy megmutassák, a kultúrát, mint városfejlesztő erőt hogyan lehet használni.

A beszélgetés során Szegedre is kitértünk, hiszen városunk is helyet kapott a könyvben. A szerző kérdésünkre azt mondták, hogy Szeged egy nagyon komoly tudásközpont, amely virágzó kulturális élettel rendelkezik. Megjegyezték, szépen fejlődnek a kulturális terek és intézmények, de kiemelendőek a Szeged-Csanádi Egyházmegye fejlesztései is, a kultúraalapú városfejlesztés ugyanis többszereplős játék, része van abban az önkormányzatnak, az államnak, az egyháznak, a civileknek és a különböző finanszírozású projekteknek is. Szeged jó példája ennek – tették hozzá.

Fekete Dávid és Morvay Szabolcs a könyvben bátorító kritikaként fogalmazta meg Szeged kapcsán azt, hogy jól járhat egy város, ha nemzetközi megmérettetésen vesz részt, például az Európa Kulturális Fővárosa címre pályáznia kellett volna a városnak. Így ugyanis remek kapcsolatrendszerhez juthat, jó gyakorlatokat láthat, a marketingértéke is nő, valamint olyan csapatot tud létrehozni, amelynek tagjai komolyan veszik a feladatot. Emellett szerintük Szegednek érdemes lenne kihasználnia a határmentiséget, amely új eleme lehetne a város kulturális fejlődésének.

De a könyvben nemcsak jó tanácsokról, hanem jó gyakorlatokról is olvashatunk, hiszen a szerzők beszámolója szerint nagyon sok jó példát találni hazánkban és Kelet-Közép-Európában is arra vonatkozóan, hogy a kreativitást és a kultúrát is erőként használják a városok fejlesztéseinél. Például rengeteg rozsdaövezet, vagyis elhagyatott ipari terület van Magyarországon is, viszont elkezdték ezeket művészeti galériákká, kortársművészeti intézményekké átalakítani.

Már csak a jó gyakorlatok miatt is érdemes belapozni a könyvbe, de érdemes azokat meg is tekinteni. A mű alkotói szerint például hasznos ellátogatni Pécsre, ahol a Zsolnay Kulturális Negyed remek példája annak, hogy egy ipari örökség miként tud újjáéledni, ha kulturális funkciókkal töltik meg.

A beszélgetés során kiderült, az írásban kitértek arra is, hogy fontos lenne, ha az infrastruktúra fejlesztése mögött nevelési, társadalmi háttér is állna, tehát ha a kultúrafogyasztás is fejlődne az intézmények, terek mellett.