Válogatott

Tíz év után végre megint Szegeden járt a férfi kézilabdaválogatott, és nem csak átutazóban. Nem tétmeccsen szerepeltek, csak felkészülésin, de szombaton itt voltak, és játszottak. Vasárnap Békéscsabán meccseltek, ugyanúgy a lengyelek ellen, mint nálunk.

Kifejezetten örvendetesnek tartom, hogy végre nem kizárólag a Győr-Budapest-Debrecen tengely látható a kézilabdaszövetség számára, a tengely két vége egyébként nem túl gyakran, Budapest a főszereplő. Miközben egyébként a férfi és a női NB I-ben is 14-14 csapat játszik, jelenleg ezek közül két férfi és három női csapat budapesti. Ha a Pest megyei települések csapatait is hozzáadjuk, akkor az összesen 28 csapatból csak kilenc működik az ország közepén. Csarnok viszont legalább ugyanannyi helyen van, ahány városban NB I-es csapat játszik, és ezen létesítmények jó része nemzetközi mérkőzések megrendezésére is alkalmas. Tehát tulajdonképpen már évek óta rendelkezésre áll a lehetőség, hogy akár a férfi, akár a női szakágban legalább a felkészülési mérkőzéseket valamelyik vidéki városban rendezzék meg.

Látszik, hogy még a kézilabdaszövetségnek is új ez a műfaj, van mit tanulniuk. Tisztelettel javasolnám egyrészt, hogy a jegyeket ne egy héttel a mérkőzés előtt kezdjék el árulni, de legalább a jegyárakat árulják el jóval hamarabb. Ugyancsak a jobbítás szándékával javaslom egy következő Szegeden megrendezendő mérkőzés előtt a kapcsolatfelvételt az SZKT-val: elfért volna most is néhány mentesítő trolijárat a meccs után.

Azoknak a kézilabda-szurkolóknak pedig, akik most nem voltak ott a meccsen, kifejezetten ajánlom, hogy a következő alkalmat ne szalasszák el. Kifejezetten jó érzés azt skandálni a Pick Arénában, hogy Ria Ria Hungária.