Leáldozott az újévi fogadalmaknak

Mindjárt itt az újév, ami a pezsgőn, a lencsén és a virslin kívül egyet jelent a fogadalmakkal is. Vagyis csak azt hittem. Szétküldtem egy levelet néhány kollégámnak, hogy írják meg, tesznek-e újévi fogadalmat, vagy nem. Kiderült, hogy megint én lógok ki a sorból. Koós Kata kolléganőmből előbújt a szépíró és a pszichológus is, látszik, hogy sokat foglalkozik kulturális témával.

Azt írta, hogy nem tesz fogadalmakat, mert teljesen fölöslegesnek érzi. Kata szerint akkor fogadkozik az ember, ha úgy érzi, valami nem stimmel az életében, változtatnia kell, de ez nem dátumfüggő. És akkor innen átadom neki a szót!

„Ha igazán szeretnék valamit, mindent megteszek, hogy valóra válhasson függetlenül attól, hogy milyen napot vagy évet írunk. Ezek a fogadalmak általában gyökeres változással járó vállalások, minthogy egészségesebben élek, elkezdek sportolni, leteszem a cigit vagy a szeretteim felé billentem a munka-család mérlegének nyelvét. Ezek éppen azok az utak, amelyeken nem lehet egy nap alatt végig menni. Napok hosszú során át kell meghoznom ugyanazt a döntést, hogy sikert érjek el, nem csak január 1-jén. Tapasztalataim szerint az újévi lendület gyorsan alábbhagy, becsúszik egy baki, aminek hatására az egész vállalást hajlamos a fogadkozó sutba dobni. Ezzel egyidejűleg pedig gyorsan hiteltelenné válik a környezete és önmaga előtt is. Mindkettő igen nagy károkat tud okozni. Nem fogadalmaim, hanem céljaim vannak, és ha olykor-olykor be is csúszik egy-egy baki az azok eléréséhez vezető úton, nem ostorozom rögtön agyon magam, hiszen tudom, hogy jön egy új nap új döntési lehetőségekkel. Tettekkel. És talán ez a legfontosabb ebben a témakörben: hogy a fogadalom csak szavakból áll, amelyek köztudottan könnyen elszállnak. A siker a dátumtól független, napi elszántságban és tettekben rejlik.”

Katát jövőre pszichológusként is alkalmazzuk majd.

Hasonló cipőben kár Majzik Attila szerkesztő is. Ő is azt válaszolta, hogy nem szokott újévi fogadalmakat tenni, mert ismeri már magát annyira, hogy tudja, úgysem fogja betartani azokat.

„Egyébként sem érzem úgy, hogy valami drasztikus változásra lenne szükségem az életemben.

Nem hivatalosan olyan elhatározásaim azért szoktak lenni, hogy figyeljek oda magamra, mozogjak eleget és olvassak minél többet. Ezeket több-kevesebb sikerrel meg szoktam tartani, bár 2023-ban a sportolást nagyon elhanyagoltam, ezen javítani kell jövőre, az biztos. Illetve még egy dolog fix 2024-ben: januárban első dolgom lesz rövidre vágatni a hajam” – fogalmazott Attila, akinek egyébként most sem hosszú a haja. Erről a delmagyar.hu oldalon, a Piszkavas podcast fotójánál személyesen is meggyőződhetnek.

Ezek után nem csodálkoztam azon, hogy Becsei Dávid sportújságíró kollégám sem fogadkozik. Mondjuk ő könnyen van, mert nem dohányzik, és ritkán iszik alkoholt. És nem csak ezért vagyunk rá büszkék!

„Tíz éve megfogadtam egy délután, hogy nem iszom több energiaitalt, amit azóta is sikerül tartani, pedig semmi köze hozzá az újévnek. Szóval én arra biztatok mindenkit, hogy ne január elsejétől tegyék függővé a változást, hanem kezdjék el ma” – írta hősünk.

Gidró Kriszta főszerkesztő pedig azt mondta, hogy neki egy dolog miatt kellene, vagyis kellett volna fogadalmat tennie, az pedig a dohányzás. Viszont – mivel arról év közben egyéb dolgok miatt leszokott – az már okafogyottá vált, úgyhogy eszében sincs fogadkozni.

Én viszont fogadkozok. Fogyókúrázni és mozogni fogok jövőre. Vagy nem.