2024.01.06. 07:00
Cseuz László számára 80 évesen sincs lehetetlen
Hét olimpiára jutott már el kerékpárral a január 6-án 80. életévét betöltő Cseuz László. A nyugdíjas testnevelőtanár egyet nem szeretne: nyugodt nyugdíjas éveket. Ez a gondolat, és a sport, a testmozgás szeretete sarkallja az újabb és újabb olimpiai kerékpártúráira, és úgy érzi, az egészségi állapota is lehetővé teszi. Idén főleg az motiválja, hogy csak a „szomszédba” kell eltekernie, a párizsi játékokra a helyszín közelsége miatt még utoljára el akar jutni, januárban elkezdte a speciális felkészülést.
A napi 50 kilométernek meg kell lennie kerékpáron. Fotó: Darók József
A nyolcas szám jelképes is lehetne: ennyi idős volt 1952-ben Cseuz László, amikor a rádióban áhítattal hallgatta az olimpiai közvetítést Helsinkiből, és szurkolt a magyar sikereknek. Ez az élmény annyira meghatározó volt számára, hogy egész életét a sportra tette fel, testnevelő tanári és több sportágban szakedzői képesítést szerzett, Szentesen rengeteg sportesemény szervezésével tette le névjegyét, majd ezt a tevékenységét Pécelen is sikerrel folytatta. Most pedig olimpiákból érkezhet a nyolcadikhoz az elszánt sportember, hiszen hétszer már látogatást tett az aktuális ötkarikás játékok helyszínén.
Öt kontinensen 56 ezer kilométert tett meg
Az olimpiai kerékpártúráival széles körben ismertségre tett szert Cseuz László, aki az utak előzményeiről azt mesélte, 44 évesen kedvet kapott a triatlonversenyekhez. Idővel csatlakozott hozzá lánya, Cintia, együtt éveken át temérdek versenyen megmérették magukat. – Hogy melyikünk vetette fel az első olimpiai út ötletét, ma már nem tudnám megmondani, de hamar megszületett a döntés: elmegyünk Barcelonába – idézte fel Cseuz László.
A következő, 1996-ban Atlantában esedékes játékokra már egyedül vállalkozott, csakúgy, mint a többire, Sydneybe, Athénba, Pekingbe, Londonba, majd Rióba vezetett az útja, a távoli kontinensekre természetesen repülővel jutott el, de még a szárazföldön is bőven maradt két keréken leküzdendő távolság: összesen 56 571 kilométert számlált kerékpárja. Minden olimpia más élményt adott a sportember számára. A legemlékezetesebb mégiscsak az első út. – Azt lehet erre mondani, hogy persze, könnyű volt, mert nem egyedül mentem, de mégiscsak egy 16 éves serdülő lánnyal voltam, vadkempingben éjszakáztunk végig, természetesen féltettem őt. Azért, hogy nyugodtan tudjon aludni, sokszor én nem aludtam nyugodtan –emlékezett vissza.
Tokió helyett idehaza Tour de Covid
A 2020-as esztendőben bizakodó volt Cseuz László, indult volna a tokiói olimpiára. Azonban a világjárvány miatt csakhamar bizonytalanná vált, majd el is maradt a játékok megrendezése. Nyugton azonban akkor sem tudott maradni, elhatározta, hogy hazai tájakon teljesíti a 9 ezer kilométert, ami várt volna rá. A Tour de Covid névre keresztelt biciklitúrát meg is tette, a teljesítésnek örült, azonban ez így, olimpiai cél nélkül nem volt az igazi.
A 2021-ben megjelent Nincs lehetetlen című könyvében összefoglalta olimpiai útjain szerzett tapasztalatait, és sorait egyfajta zárszóként úgy fejezte be, hogy „ma el mernék indulni, de 3 év múlva 80 évesen már öngyilkos vállalkozás lenne, hiszen már így is elég idős vagyok. És jó lenne még egy kicsit élni! Biztosan szokatlan lesz, de 1988 után újra itthon, televízión keresztül, kényelmes karosszékben szurkolhatok a magyar sikerekért… A versenyek szünetében pedig majd elmegyek biciklizni, hiszen mi mást is csinálhatnék?”
Ehhez képest január első napjaiban már újra a kerékpár nyergében találtuk, mert gőzerővel és elszántan elkezdett készülni Párizsra. Miért döntött így?
Elmegy a nyolcadikra is
Három olimpia után azt mondtam, három a magyar igazság, itt a vége, mert már öregszem. Aztán azt mondtam, ha már öt olimpiai karika van, akkor legyen nekem is öt olimpiai út. Később is mindig azt éreztem, nem vagyok elég öreg, gyerünk tovább. Most, fél év van hátra a párizsi útig, az egészségemmel különösebb gondom nincs, fel tudok rá készülni. Olyan jól hangzik, hogy 80 évesen megyek a 8. olimpiámra
–jelentette ki.
Július 10-én indul a tervek szerint, Pécelt is útba ejti, ahol kilenc évet töltött. – Térkép alapján haladok, napi 100-120 kilométer fölé nem akarok menni, az viszonylag kényelmesen belefér, hogy a legnagyobb melegben ne kelljen biciklire ülnöm, le tudjak ülni enni – mondta.
Az olimpia kezdetére, július 26-ra szeretne odaérni, és 2-3 napot töltene a francia fővárosban. – Annyi eseményt láttam már, hogy nem jelent olyan óriási élményt nekem az olimpiai versenyek látogatása, de azért mégis látnék belőle valamit, lehetőleg magyar érdekeltségű eseményeket – magyarázta.
Kitartóan készül
Alapozó edzések után január elsejétől állt neki a komolyabb felkészülésnek, kerékpáron legalább 50 kilométernek meg kell lennie naponta, emellett 1200 métert úszik is.
A kitartás mindig is jellemző volt rám. Jó példa erre, hogy amikor elkerekeztem Amerikába, elhatároztam, addig nincs reggeli, míg 50 kilométert meg nem tettem. Be is tartottam, hogy minden nap fél 7-kor ébresztő volt, akármilyen későn feküdtem le, 7-kor el kellett indulni. Aztán az vezérelt, hogy a napi kilométeradag mindig több legyen a következő olimpián. Ezt egy idő után nem lehetett növelni, mert ugye, öregedtem én is. Amikor napi 231 km-t bicikliztem átlagban Athénba, az egy kegyetlen játék volt. Később az lett a cél, hogy minél több kilométert megtegyek az út során, emiatt Londonba is kitérővel mentem, hogy legalább 5 ezer meglegyen, ez várt rám a riói olimpiai út során is.
Nincs, aki lebeszélné
Tart valamitől az út során?
– tudakoltuk. – Most már nem. Különben sem tartottam semmitől, nyilván amikor mentem keresztül a Sziklás-hegységen Kanadában, még medvével is találkoztam, támadtak meg kutyák, legfeljebb ilyesmitől lehet tartani, de viszek magammal az állatok ellen gázspray-t. Balesetek érhetnek, de ha eddig túléltem, szeretném ezt is túlélni, sokkal elővigyázatosabb leszek, olyan helyen megyek, ahol szabad kerékpározni, láthatósági mellénnyel – mondta.
Mivel bevallása szerint túlságosan fegyelmezett magával szemben, nem tudna elviselni senkit útközben, nehéz lenne bárkihez alkalmazkodnia. Az Arany János utcai ételbár segíti felkészülését, valamint egy sportruházati cég tetőtől-talpig felöltöztette.
Nincs, aki erről a tervéről lebeszélné. –Anyukám, ha élne, szerintem lebeszélne róla, a lányom meg úgy van vele, teljesen felesleges, úgyse tudna.
A héten szombaton a kerek születésnapját is edzéssel ünnepli. – Nagy bulizó nem vagyok, továbbra is tartom magam ahhoz, ahogy az elmúlt több mint negyven évben, most nem fogyasztok alkoholtartalmú italt, hogy idáig jussak, az is kellett, hogy egészségesen éljem az életem – mosolygott a kerékpáros.
