2024.02.28. 08:20
Több mint kétszáz cikk mesél a téglagyárról
Komoly vívmánynak számított a hetvenes években a szentesi III. számú téglagyár beindulása. Ez is kiderül abból az igényes, nagy munkával létrehozott kutatómunkából, ami elmeséli az üzem életét, kronológiai sorrendben a korabeli sajtóbeszámolók alapján.
Ami a téglagyárból megmaradt, azok az emlékek. Fotó: Csallány Gábor Múzeumbaráti Kör
Szentes ipara az 1960-as évektől rohamosan fejlődött. Fejlesztették a ruhagyár, a Kontakta, hordógyár, téglagyár telephelyeit, korszerű munkakörülményeket hozva létre. Ezzel több munkalehetőséget biztosítottak az itt lakók részére. Az évek alatt szépen fejlődő üzemekből mára már nem sok található meg a városban, a telephelyek megszűntek vagy a gyáregységek tönkrementek.
Elfeledett gyárak
Tavaly szeptemberben a Koszta József Múzeumban a Csallány Gábor Múzeumbaráti Kör és az Együtt Szentesért Egyesület szervezésében az Elfelejtett gyárak, üzemek… című programsorozat első előadását az egykori III. számú téglagyár történetének szentelték. A programon szép számban jelentek meg az üzem volt dolgozói, akik nagy lelkesedéssel idézték fel néhai munkahelyükkel kapcsolatos emlékeiket és meséltek a régi időkről, egykori újságcikkeken és képeken megelevenedett a gyár „élettörténete”, a működés nehézségei és a napjaink szomorú valósága is, vagyis ami a „modern” téglagyárból az utókornak megmaradt.
Harminchét év 143 oldalon
A vetítések után a résztvevők kötetlen beszélgetésekben idézték fel legszebb emlékeiket, és hogy kivel mi történt, mióta nincs a III. számú téglagyár. Ebben a kiadványban nyomon követhetjük korabeli újságcikkek alapján, az első lépésektől a bezárásig a gyár történetét
– magyarázta Lantos Imre, aki az összeállítást szerkesztette. Hatalmas, és amennyire a lehetőségek engedték, alapos munkát végzett. Kutatása eredményeképpen a III. számú téglagyár 37 esztendejét 143 oldalon 210 cikkben, 161 képpel illusztrálva járja végig részletesen és olvasmányosan a kiadvány. Összegyűjtött benne az egykori kollégáitól – hiszen ő is ott dolgozott 19 évig – olyan fotókat, amik a korabeli munkakörülményeket és a munkaidőn túli közösen töltött szabadidőt, illetve üzemi szervezésű eseményeket örökítenek meg.
Ki akarták váltani a nehéz munkát
A cikkek rámutattak a technikai fejlődésre, de a visszásságokra is. Nem kísérletezgetni akartak a gyárban, hanem már rögtön termelni. A kiadványból kiderül, a gyár még el sem készült 1972-ben, de már átvették, és mivel sietni kellett, utólag a műszaki munkások a prototípust voltak kénytelenek a termelésben kipróbálni. Úgy hirdették mindig, hogy csak egy gombnyomás, és jön a tégla. „Ez lesz az ország első téglagyára, ahol kocsirakodó gép üzemel, ahonnan végleg száműzték a nehéz fizikai munkát” – tudósított a nagy nekibuzdulásról a Csongrád Megyei Hírlap 1977. augusztus 13-án.
1998-ban átvette a téglagyárat a BAUMAG holding, ezzel jelentkeztek a problémák, amik ahhoz vezettek, hogy 2009-ben leállították a gyár működését.
Mint a kiadvány szerkesztője elmondta, az előadás-sorozatban szereplő gyárakról is készül hasonló összefoglaló munka, aki szeretné emlékbe, kérheti a pdf-változatot a [email protected] vagy a [email protected] címen, de az anyag le is tölthető. Legközelebb, áprilisban a Vízmű múltját idézik fel a régi dolgozókkal.
