2024.03.24. 18:56
Szervdonorának ajánlotta díját kollégánk
Szabó Imre kollégánk kapta idén szerkesztőségünk sajtónapi elismerését, az Aranytollat. Imrével nagyon sok minden történt az utóbbi időben, egy veseátültetésen esett át. De akkor sem adta fel, gyakorlatilag szinte azonnal munkába állt a műtét után. Azt mondta, azóta is minden nap gondol arra az ismeretlenre, akinek az életét köszönheti.
Küzdelmes időszakon van túl idei díjazottunk, Szabó Imre. Fotó: Török János
Nagyon örülök, és nagyon hálás vagyok érte, de úgy érzem, hogy ezt a díjat én nem egyedül kaptam, hanem a donorommal együtt, akit természetesen a szabályok miatt nem ismerhetek. Neki köszönhetem, hogy egyáltalán itt vagyok, és neki ajánlom az elismerést
– ezt mondta Szabó Imre kollégánk, miután szombaton megkapta szerkesztőségünk sajtódíját, az Aranytollat.
Eddig nem vertük nagydobra, de hosszú évekig egy emberként aggódott a szerkesztőség Imréért, aki nem is olyan régen egy veseátültetésen esett át. Szerencsére már jól van, és teljes erőbedobással dolgozik. Most elárulta, hogy egy vele született vesebetegség miatt a veséi teljesen tönkrementek öt évvel ezelőtt, ezért pedig négy és fél évig dialíziskezeléssel tartották életben.
Addig is, amíg ez tartott, én dolgoztam, csináltam amit kellett, semmilyen könnyítést nem akartam. Dolgozni akarta, mert úgy voltam vele, hogy az segít abban, hogy ezt az időszakot átvészeljem
– mesélte.
Közben persze Imre jelentkezett a transzplantációs listára, és várta az új vesét. Összesen négyszer riadóztatták, de egyszer sem sikerült az átültetés.
Először, már a kórházban derült ki, hogy az egészségügyi csoport egyik tagja koronavírusos, másodjára rólam derült ki, hogy covidos vagyok, harmadjára kiderült, hogy nem jó a vese, amit találtak, de a negyedik volt a legrosszabb. Bevittek Szegedre, Németországból jött egy vese, és már amikor a műtétre készítettek elő, akkor derült ki, hogy a hűtőtáskát rosszul állították be, és megfagyott a vese. Megint mehettem haza
– folytatta a történetet kollégánk. Végül ötödjére szerencsére minden rendben volt. Tavaly szeptember 8-án kapott új vesét Szabó Imre. Mindez egy nappal a házassági évfordulója után történt.
A műtét után természetesen egy kis pihenő kellett, de másfél hónappal a műtét után dolgozni kezdett, és december végétől már közösségbe is járhat, vagyis szerencsére újra a régi.
Elmondta azt is, hogy szinte minden nap gondol az ismeretlen férfira, akitől a veséjét kapta.
Időnként egy mécsest gyújtok, és megsimogatom a tájékot, ahova beültették
– mondta.
Imre szakmai életútjáról nem eset szó ebben a cikkben, de olvasóink úgyis ismerik. Húsz éve van velünk, és reméljük, hogy ez még jó sokáig így is marad.
Gratulálunk Imi, és vigyázz magadra!
