Tudatosságból egyes

Tudják, mi a leggyakoribb válasz, amit egy pénzügyi szakember kap, ha valakitől megkérdezi, miért nincs megtakarítása? Az, hogy miből lenne, hónapról hónapra él. De persze megveszi az új tévét, lecseréli az autót is – hitelből. A magyar ember úgynevezett negatív spóroló. Ha szüksége van valamire, akkor azt megveszi, még ha adósságba is veri magát miatta és perkálja rá a kamatokat bőségesen, mert szerinte másképp nem lehet. Más, pénzügyi kultúra tekintetében fejlettebb országokban eközben pontosan tudják, hogy a pozitív spóroló nemhogy nem drágábban, de olcsóbban veszi meg mindazt, amire szüksége van. Mert ő előre takarékoskodik a céljaira, a félrerakott pénzre pedig még hozamokat is kap, így hamarabb össze is gyűlik a szükséges összeg, mint ahogy azt saját befizetéseiből összepakolná.

Persze ehhez egy teljesen más szemléletmódra lenne szükség. Arra, hogy már fiatal korban azon gondolkozzunk, mire lesz szükségünk az életben. Előbb jogosítványra, majd egyetemi tandíjra, lakásra, később, családosként nagyobb házra. Nincs ebben semmi váratlan, mindenki ugyanezeken a lépcsőfokokon megy keresztül. Hát akkor nem jobb erre előre felkészülni és félrerakni rá a pénzt, mint évtizedekre eladósítani magunkat?

Visszatérve az alapkérdésre, hogy miként tudna megtakarítani, aki hónapról hónapra él, a válasz egyszerű. Nem a havi költések után meg (nem) maradó összegből kellene félretenni, hanem félre kell tenni – akár csak havi párezer forintot – és a megmaradót költeni. Egy ilyen egyszerű lépéssel az egész család életszínvonalát jelentősen lehetne javítani. Én a magam részésről örülök, hogy a mai középiskolás fiatalok erről egyre többet hallanak. Talán az ő generációjuk ennek köszönhetően sokkal stabilabb életkörülmények között tud majd élni. De számunkra, szülők számára sincs még minden veszve. Csak egy picit kellene tudatosabban szervezni a mindennapi pénzügyeinket.