Le kell menni

Megmondom, mi a baj ezzel az átokverte országgal: túl sok benne a vidéki. Ne szépítsük, ez a rengeteg mucsai paraszt csak útban van, hátráltatja a progressziót és menthetetlenül akadályozza, hogy hazánk végre, valahára a haladás útjára lépjen.

Ezen úton pedig világító fáklyaként csak és kizárólag a budapesti értelmiség haladhat a nép előtt, mert mi még azt is jobban tudjuk, hogy milyen a vidéki ember. Mert Pesten kívül mindenki olyan sötét, hogy ő maga sem tudja, hogy milyen. Hát én elmondom, ilyen: foghíjasan vigyorog, bő gatyában áll a puszta szélén és iszik, egyik kezében a fütyülős barack, a másikkal az asszonyt veri. Közben a háttérben megy az m1 meg a Kossuth rádió, az agya üresre mosva. Újságot nem olvas, csak a Nemzeti Sportot, az internetet nem ismeri – így nem csoda, hogy nem vevő a modern világ lüktetésére.

Könnyen belátható, hogy ez a szörnyű helyzet tarthatatlan, itt valamit tenni kell, mielőtt ez a sötétben tartott, végletekig manipulált és propagandával etetett nép újfent rossz helyre húzza az ikszet. Mert mi azt is tudjuk, sőt, önmagánál is jobban tudjuk, hogy mi a jó neki.

Liberális értelmiségiként kutya kötelességünk elvinni a felvilágosodás szikráját, és megpróbálni tüzet csiholni a vidék elmaradott kobakjainak száraz taplóján. Legutóbb a 2022-es szavazatszámláskor tettünk egzotikus szafarit a Körúton kívülre, de most még egyszer meg kell hoznunk ezt az áldozatot: le kell menni vidékre.

Ki kell nyomtatni az internetet, el kell nekik mondani a nagybetűs Igazságot, hogy vidéken is értsék: az mind puszta illúzió, amit a vaksi szemük lát, a süket fülük hall, a tompa agyuk gondol. Államunk csődben, mindannyian nyomorgunk, vagy tán már meg is haltunk. Itt már csak mi segíthetünk.